13. rész

Másnap reggel bár szombat volt, a szüleik nem voltak itthon, mert dolgoztak. Lassan kimásztam az ágyból és bevonszoltam magam a fürdőbe. Megpróbáltam elviselhetővé tenni magam, de nem nagyon sikerült... egy pattanás az orromon úgy döntött hogy ma különöse piros lesz. A maraton arcmosás után kimentem a konyhába, ahol találtam egy üzenetet Pannától. Csak arról írt, hogy a hűtőben mennyi kaja van, és hogy 6 körül érnek haza. A többiek még aludtak ezért lefőztem egy adag kávét és ettem egy tál müzlit. Mosogatás közben botladozott be a konyhába Bence.

- Jó reggelt. - mondta fáradt hangon, és megdörzsölte a szemeit.

- Szia. Csináltam kávét. - böktem a tűzhely felé és elzártam a csapot.

- Köszi... hogy aludtál? - kérdezte, miközben kivett egy bögrét a szekrényből.

- Amiért itt lakom, ne hidd hogy kedvesen elcseveghetünk. - közöltem vele és vissza mentem a szobámba átöltözni.

Igazából örültem volna neki ha tudunk beszélni, olyan aranyos volt, a haja ami általában fel van állítva most a szemébe hullott... de még mindig haragudtam rá.

Felvettem egy fekete farmert és egy fehér pólót. Küldtem apának egy sms-t hogy élek és betartom az idióta szabályait. Szerencsére a laptopomat is elhoztam, tehát neteztem egy kicsit a szobámban, addig is kerülve a kellemetlen szitukat. 
Kicsit tanultam is, amikor valaki kopogott az ajtómon. Sóhajtottam egy nagyot és feltéptem az ajtót. Kinga az ujjait tördelve állt előttem.
- Beszéljünk. - mondta és bejött a szobámba. 
Mindketten leültünk az ágyra és eleinte csak meredt maga elé. Kicsit kínos volt ez az egész, elkezdtem mocorogni. Felkapta a fejét és rám nézett.
- Ne haragudj... de én.. én nem tudok előtted titkot tartani. - mondta és olyan volt mint aki szégyenl valamit. 
- Mire gondolsz? - kérdeztem és gondolkozni kezdtem, mit titkolhat előlem... aztán rájöttem, pont mielőtt kimondta és a szám elé kaptam a kezem.
- Tudod, hogy tudom Bence mit nem árul el neked. - érdeklődve kerestem a tekintetét - Nem tudom nem elmondani neked... de ne borulj ki!
- Nem fogok! - idegesen felhúztam a lábaimat törökülésbe és figyeltem  a barátnőmet.
- Tényleg nem szabadna elmondanom... és megkérnélek hogy ne szólj Bencének hogy elmondtam, de az lehetetlen.
- Kinga, mi történt?
- Bence azt mondta nekem, hogy ő nagyon - ekkor a fiú feltépte az ajtót és dühösen kapkodta köztünk a tekintetét.
- Te... - bökött felém én pedig döbbenten bámultam. Mi én? - Mennyit tud? - fordult mérgesen Kinga felé aki lassan megpróbált felállni.
- Semennyit... miért nem mondod el neki?
- Nem vagyok seggfej, mint egyesek! - kiáltotta Bence és megragadta a húga csuklóját - Ha rájövök, hogy elmondtad neki...
- Hé! Engedd el! Nem mondott semmit, hagyd békén! - léptem közéjük de egyikőjük sem figyelt rám.
- Ne mond el neki... kérlek. - mondta a fiú és gyorsan kiment a szobából. Kinga komoly arccal nézett maga elé, majd kiment a bátyja után.
Hát ez meg mi volt?? Továbbra is titkolóznak előttem és most csak idegesebbek lettünk... ez így nem mehet tovább.

12. rész

A reggel úgy alakult, mint a többi. Fel keltem, átöltöztem, ettem, egyedül buszoztam. Nem mintha lett volna kedvem Danival találkozni. A suliban most rajtam volt a sor hogy feltűnően kerüljem Bencét, szóval ha oda is jött hozzám, én rögtön el mentem. Kinga viszont nem erőltette hogy beszéljünk, és ezt meg is értem, hiszen akkor hazudnia kellett volna. Tehát egyikőjükkel sem beszéltem ma, inkább más barátaimmal voltam. 

A matek dogákat még nem osztották ki, szóval még ez is idegesít... 

Otthon megírtam a leckéimet és le is feküdtem. Ennyi volt a napom.

Ez a rutin ismétlődött két hétig. Semmi nem változott, kerültem Bencét, Kingának nehéz lett volna velem beszélni és Dani eltűnt az életemből. Teljesen magamba zuhantam, elvesztettem a legjobb barátaimat egy hülye titok miatt. Lassan apáék is feladták, hogy rájöjjenek mi a bajom, nem mondtam senkinek, semmit. A matek dogám négyes lett, ami nagyon jó, de mivel Bencével nem beszéltem, begyűjtöttem kettő egyest is. Az életem szívás. 
Ma is az unalmas napomat töltöttem a suliban, amikor Bence megint oda jött hozzám.
- Dóri, hallgass már meg! - támadott le, de rögtön hátat fordítottam neki és elindultam a folyosón - Ne hagyj mindig itt! - na most már dirigálni is akar? Sietve szedtem a lépcsőfokokat és befordultam egy terembe. Szerencsére senkinek nem tűnt fel a jelenlétem, szóval pár perc múlva ki is mentem. 
Otthon anya és apa vigyorogva fogadott, és leültettek az asztalhoz. Valamire készülnek, és azt hiszik örülni fogok neki... ki tudja? Leültem melléjük és hallgattam.
- Apáddal úgy döntöttünk, hogy elutazunk kettesben pár éjszakár! - mondta ki anyám, magamban pedig örömtáncot jártam! Egyedül itthon? Ez az! - És csak hogy ne unatkozz - jaj ne... - felhívtuk Kinga szüleit, és náluk aludhatsz! - teljesen lefagytam. Anyámék mosolyogva beszéltek hogy mikor indulnak stb... miért vagyok ilyen peches? - Na, nem is örülsz?
- De, anya... ez király. - erőltettem egy mosolyt és úgy tettem, mintha hallgatnám a terveiket. Annyit megértettem, hogy ma este indulnak, csak pár órával ezelőtt beszélték le Bencéék szüleivel hogy ott lehetek, ezért most szóltak. Pakoljak be bla bla bla, szokásos.
Tehát fel mentem a szobámba és előszedtem a bőröndömet. Bele dobáltam néhány cuccot, és közben elterveztem hogy hazudom azt hogy elmentem,  miközben itthon maradok. Pontosan, nem fogok én pont velük lakni. Bedobáltam pár cuccot ami kelleni fog, és hallgattam apa magyarázását arról, hogy nem aludhatok Bencével (?!) meg hogy ne drogozzak, és sok más dolog, amit soha nem tennék meg de ők ezt nem fogják fel. 
Pár órával később megérkeztem Kingáékhoz. Éppen csengettem, amikor még egyszer végig gondoltam, miképp is lóghatnék meg... de már késő  volt. A barátnőm feltépte az ajtót és rám mosolygott, majd beinvitált. A szülők boldogan köszöntöttek és elmondták hogy nyugodtan érezzem otthon magam, aztán Kinga megmutatta a vendégszobát. Persze már láttam régebben, két éve ismerem őket, de a kínos csendet valamivel meg kellett törni...
Egyedül hagytak hogy ki tudjak pakolni, tehát el kezdtem berendezkedni. Be raktam néhány ruhát  a szekrénybe, amikor megfordultam Bence állt az ajtó mellett a falnak dőlve. Mióta lehet itt?
- Mit akarsz? - kérdeztem, és ruháimat hajtogattam, hogy ne bámuljam otthoni melegítőjében.
- Ugye tudod hogy most meg kell hallgatnod? - láttam hogy félmosolyra húzza a száját.
- Komolyan? 4 napig össze leszünk zárva, szerintem el foglak tudni kerülni... - ránéztem és közöztem egyet a szemeimmel. Persze hogy tudtam, most nem kerülhetem, de nagyon nem volt kedvem hallgatni - De most menj el.
- Ha akarod... de még beszélünk - kacsintott és kiment.
Idegesen kitettem a többi cuccomat és leültem a nagy ágyamra. Miért pont most kellett ide jönnöm? 
Pár óra múlva az anyjuk bejött hozzám, hogy menjek vacsorázni. Benyomtuk a milánóit és közben próbáltam kedvesen viselkedni, de az apjukról csak az a kép ugrott be amikor felpofozta Kingát, az anyjuk pedig csak beszélt, és beszélt...
Ezek után úgy döntöttem, hogy gyorsan letusolok és olvasok egy picit...nem volt kedvem a családdal jó pofizni. Gyorsan össze szedtem a pizsimet, ami egy nagy póló és egy rövid nadrág volt. Hamar elkészültem, pont felvettem a ruháimat, amikor valaki nagy lendülettel rám nyitotta az ajtót. Erre egyáltalán nem számítottam, szóval előtört belőlem egy pici sikoly is. Bence ijedten nézett rám, mint aki teljesen megfeledkezett rólam. Talán így is volt.
- Ne haragudj, nem tudtam hogy itt vagy! - lassan hátrálni kezdett de bele rúgott a szemetesbe, ami felborult. Vörös fejjel állította vissza, én pedig elnevettem magam. A hangomon elmosolyodott ezért rögtön elkomorodtam.
- Legközelebb talán kopogj. - kimentem mellette az ajtón és bementem a szobámba. Miattam aztán ne legyen jó kedve.

11. rész

- Menj el, Dóri. - mondta ki rezzenéstelen hanggal - Menj el. Most. - kihúzta kezét az enyém alól, felállt és bement a szobájába. Ott ültem teljesen megbántva... miért nem bízik bennem? Lassan felálltam a székről és felvettem a cipőmet. Nyitottam az ajtót és még egyszer hátra néztem. Nem jött ki. Kiléptem a bejáraton és haza indutam. 

Otthon főztem magamnak egy bögre teát és az ágyamon ülve, betakarózva gondolkoztam. Valami bántja Bencét és titkolja előlem. Tudom hogy nem vagyunk annyira jóban, de szinte egy hete tanít engem, és ma ok nélkül együtt lógtunk. Lehet hogy nem tudnék rajta segíteni, de legalább meghallgatnám... anya nyitott be a szobámba.

- Hát te még fent vagy?? - döbbenten nézte az ágyam - Holnap hétfő és mindjárt éjfél, aludj! - becsukta az ajtót és megint egyedül voltam. 

Máris éjfél lenne? El kéne készülnöm. Gyors zuhany után már aludtam is az ágyamban.

Reggel az életem visszatért a régi kerékvágásba.  Kapkodva készültem el, fekete farmert és szürke pólót vettem fel, majd felkaptam egy hordózható teát és szaladtam is a buszmegállóba. Beelőztem egy kb velem egykorú fiút a járművön és levágódtam egy székbe. Elkezdtem átolvasni a matek füzetemet, ma dogát írok és nem lehet hármasnál rosszabb. Habár Bence tanított, nagyon félek. Na igen, Bence. Nem telt el perc hogy nem gondoltam volna arra a pillanatra amikor elküldött a házukból. Mi zaklathatta fel ennyire? És miért érzem hogy valamit elfelejtettem? Vagy hiányzik valami, valami rutin szerű... Dani. Vajon hol van? Főleg ezen a héten furcsa hogy nem látom. De kit érdekel Dani, ha matek dogát írok? És...kit érdekel a matek, ha Bence furcsa velem? 

Egész úton ez a gondolat menet játszódott le bennem többször is, majd a buszút utolsó 10 percében próbáltam a tananyagra koncentrálni. Nem ment.

A suliban Kinga a randiáról tudott csak beszélni, ami nem is zavart, csak nem nagyon tudtam rá figyelni. 
Aztán jött is a matek doga. Óra előtti szünetben elküldtem Kingát, és átnéztem a füzetemet. Nem szúrhatom el. Éppen újra kezdtem volna az olvasását a tananyagnak, amikor Bence lépett elém. Felnéztem rá, kinyitotta a száját, mint aki mondani akar valamit, de nem tette. Becsukta ajkai és ott hagyott. Néztem ahogy egyre messzebb kerül tőlem, mindkét értelemben... lassan utána indultam, de három lépés után meg is szólalt a csengő. Gyorsan bementem  a terembe és kezdődhetett a dolgozat. 
Otthon azonnal letusoltam, pizsiben elindítottam egy fall out boy CD-t, és nagy táncolások közepette szedtem magamnak húslevest. Gondoltam most, hogy apáék vásárolnak, nekem pedig nincs valami jó kedvem, hagyom a szabályokat, a nappaliban fogok enni. Miután elfogyasztottam a fincsi vacsorámat, kipakoltam a cuccaimat a táskámból és tovább énekeltem.
- "One night, yeah, and one more time, thanks for the memories, thanks for the memories; see, he tastes like you only sweeter!" - kiáltottam, miközben beugráltam a szobámba egy tollért. 
Amikor vissza futottam a nappaliba és folytattam az "éneklést", megpillantottam Bencét a kanapén ülve, annyira megijedtem, hogy hanyatt estem a padlón. Rögtön felállt és oda jött segíteni. Hátat fordítottam neki, amikor Kinga jött nekem szemből. Sikítottam egy hatalmasat és odébb ugrottam.
- Mit csináltok itt?! És hogy jöttetek be?? - szaporán vettem a levegőt és leültem a földre.
- Nyugi, az ajtó nyitva volt és bejöttünk. - vont vállat a barátnőm.
- De minek? - néztem kettejüket és reménykedtem hogy anyáék még nem érnek haza egy hamar.
- Bence korrepetál és elkísértem - leült a kanapéra és nyomkodni kezdte a telefonját. Bence, aki ma feltűnően szóba sem állt velem most azt hiszi csak úgy tanulni fogok vele? Azt már nem.
- Ma megírtam a dolgozatot, nem kell több segítség. - mondtam magabiztosan és farkasszemet néztem a fiúval - Elmehettek. 
- Ez hülyeség, nem erre az egy dolira kell a felkészítés! Na gyere, ülj ide...
- Nem! - kiáltottam, és sóhajtottam egy nagyot - Most menjetek el.
Kinga felállt és lassan kiment a házamból, majd a bátyja követte őt. Elkezdtem pakolni a könyveimet egyik helyről a másikra. Lehalkítottam a zenét és írni kezdtem a házit. Nagyjából egy perc telt el, valaki kopogott az ajtón. Oda sétáltam és nagyra nyitottam, Bence állt velem szemben.
- Mit akarsz? - szegeztem rögtön neki a kérdést.
- Be mehetek?
- Nem.
- Figyelj Dóri, én sajnálom hogy nem voltam veled őszinte.
- Nem, Bence, most sem vagy őszinte. - próbáltam becsukni kettőnk között az ajtót, de nálam sokkal erősebb volt. Megfogta a kilincset és kihúzta a másikat a kezemből - Nem akarok veled beszélni. - hazudtam. Azt akartam ha mindent elmagyaráz, de erre nem láttam nagy esélyt.
- Dóri! Nem mondhatom el mi történt, de te lennél az első személy aki megtudná, ígérem.
- Bizonyítsd be! - tettem keresztbe a kezem és kihívóan néztem rá. Bele túrt a hajába és lesütötte a szemét.
- Nem mondhatok semmit...
- Ne már! Miről van szó? - végre a szemembe nézett és sóhajtott.
- Tényleg nem mondhatom el.
- Senki sem tudja? - dőltem neki a falnak.
- Kinga tudja...
- Mi?! Te elmondtad a legjobb barátomnak? És most ő is hazudott nekem?
- Csak 2 perce tudta meg! - tiltakozott azonnal.
- Nem érdekel, akkor is tudja! - megböktem a mellkasát és elkapta a csuklómat. Nem szorította, de nem tudtam elhúzni onnan.
- Fejezd be, nem akarom hogy megtudd... - suttogta, majd elengedett. Anya kocsija állt meg mellettünk és mindketten kiszálltak belőle. De jókor jöttek... Mi Bencével még mindig farkasszemet néztünk. Próbáltam belőle kiolvasni valamit, de talán félelmet láttam csak.
- Sziasztok! - kiáltott anya és mellénk lépett - Ma is tanultatok?
- Nem. - mondtam, le sem véve a szemem Bencéről.
- Akkor drágám, nyugodtan maradj még! - hívta meg anya Bencét.
- Nem tud maradni. - válaszoltam helyette is és bementem a házba.
Bezárkóztam a szobámba és kicsordult az első könnycseppem. 

10. rész

Telefonom csengésére ébredtem. Jobban nem is indulhatna a nap... ismeretlen szám, remek.

- Igen? - nyöszörögtem a készülékbe, és felültem a most különösen kényelmes ágyamban.

- Dóri! Szia! Hogy vagy?

- ...Dani?

- Igen! Jó reggelt. Hogy aludtál? - az órára pillantottam, kilenc óra volt.

- Még alszom... - elnevette magát, pedig én komolyan beszélek - de tényleg. Veled mizu?

- Semmi különös, de beteg vagy? Olyan fura hangod... - sóhajtottam egy hatalmasat.

- A telefon keltett. Ahogy hívtál.

- Jesszusom... ez most komoly??

- Igen. - vissza dőltem és jobban betakaróztam.

- Kérlek ne haragudj! Azt hittem már fent vagy.

- Kilenckor?? Melyik hülye kel vasárnap kilenckor? - tettem fel a költői kérdést. (reggel nyűgös vagyok, nem éri meg velem beszélni)

- Sajnálom... azért a rózsa tetszett? - lesütöttem a szemem... eddig kétszer próbált a kedvemben járni, de mindkét alkalommal mellé lőtt.

- Igen... jó nagy csokor. - felnevetett.

- Ennek örülök! Na hagylak aludni, szia! - nem válaszoltam neki, csak kinyomtam a telefont és vissza aludtam. 

Kettő óra múlva sokkal kipihentebben és sokkal boldogabban másztam ki az ágyamból.

Anyáék vasárnap is dolgoznak, ezért csináltam magamnak gofrikat. Lassan megreggeliztem és felöltöztem egy kényelmes otthoni ruhába. Kitakarítottam a nappalit, és folytattam az olvasónaplóm írását.

Kora délután Kinga hívott, hogy nemsokára találkozik a barátjával, és hogy induljak hozzájuk. Felkaptam egy fekete farmert és kék pólót, majd kisiettem a házból, hogy elérjem a buszt.

- De ez túl lányos! - nyavajogott Kinga, miközben én és Bence az ágyán ülve mondtunk neki ötletek, hogy mit vegyen fel.

- Lány vagy, miért ne lenne jó? - kérdezte a fiú, és nagyon sóhajtva eldőlt az ágyon.

- Tessék, próbáld fel ezt is. - oda dobtam neki egy fekete ruhát. Rögtön vissza dobta mellénk.

- Nem jó! Valami színes kell... - gondolkozott el, Bence amint ezt meghallotta, úgy ült fel mint egy robot.

- De hát színesben vagy!

- De ez lányos!! - ismét beletúrt a szekrényébe és kivett egy lila ruhát - mit szóltok?

- Tetszik!  - mondta gyorsan a testvére, látszott minél inkább túl akar ezen lenni.

- Várjatok. - bement a füdőjébe és átöltözött - Oh ez tetszik nekem  is!

- Istenem... Kinga, nagyon szép vagy! - felpattantam és megnéztem a barátnőm ruháját. Elképesztő volt.

- Ez jó lesz, tovább léphetnénk? - morgott Bence és elkezdte nyomkodni a telefonját.

Leültettem Kingát egy székre és elkezdtem kisminkelni. Bence az ágyon ült és gitározott. Néha, amikor énekelt is egy számot, megállt a kezem... nagyon ügyes... és mi tagadás, hihetetlenül jól néz ki a gitárral!
Még egy utolsó ellenőrzés és Kinga kilépett az ajtón, indult a randijára. Én meg ott maradtam náluk Bencével.
Éppen pizzát sütött nekünk, amikor valaki becsengetett az ajtón. Gyorsan kiment a konyhából és ajtót nyitott Daninak.
- Mit keresel itt? - kérdeztem idegesen a fiút, aki csak megölelt üdvözlésképp majd átadott egy csomagot.
- Folytatódik a hadművelet. - nevetve rám kacsintott, Bence pedig köhögni kezdett - De úgy érzem máris mennem kell. Majd hívlak! - kiment az ajtón, Bence pedig kérdőn nézett rám.
- Ez a seggfej honnan tudta, hogy itt vagy nálunk? - megvontam a vállam és óvatosan kicsomagoltam a dobozt amit kaptam - Mit kaptál? - elhúztam a számat. Ez nem lehet igaz. 
- Csokit... - lassan letettem az édességet az asztalra, és megnéztem  hogy áll a pizza. Nagyon hülye fejet vághattam, mert Bencének feltűnt valami.
- A csoki finom, nem? - megvakartam a homlokomat.
- Én nem szeretem... - kitört belőle a röhögés, majdnem megfulladt.
- Ne idegelj!! - le kellett ülnie, és már én is nevettem - Kettő próbálkozásból egy sem jött be?! Sirok! - és tényleg sírt.
- Ami azt illeti, három próbálkozás. - szakadtunk a röhögéstől.
Megettük a pizzát, és úgy tűnt, a mai napot náluk töltöm, ugyanis evés után behívott a nappaliba és elindított egy filmet. Boldogan ültem le a kanapé másik felén és néztem a filmet. Pár perccel később felállt és kiment a konyhába. Egy nagy tál chipsel jött vissza, és leült az eredeti helyére,
- Ez most komoly? - kérdeztem nevetve, majd átült mellém, és vígan ettem a tálból.
Nagyjából a film közepénél járhattunk, amikor csörögni kezdett a telefonja és kiment a szobájába. Dühösen jött vissza, majd leült mellém és némán néztük a filmet.
Amikor vége lett, kikapcsolta a TV-t és kiment a konyhába. Megfogtam a chipses tálat és utána mentem. Az asztalnál ült és sört ivott, én pedig elöblítettem a tálat. Látszott hogy valami nagyon bántja, tehát leültem mellé, hátha elárulja mi történt. Idegesen ráncolta barna szemöldökét, és bele ivott az üvegébe. Ujjával az asztalon dobolni kezdett, én pedig megfogtam a kezét. Hirtelen rám emelte a szemeit.
- Mi történt?

9. rész

Végre szombat van! Kihasználva az alkalmat, hogy nem kell egész nap az év végi hajtásra koncentrálnom, tíz órakor keltem. Kicsoszogtam a konyhába és megálltam anya mellett, a tűzhelynél.

- Hmm, tojás? - kérdeztem, miközben a sárga masszát stíröltem a serpenyőben... valamilyen kajához akarok hozzá menni.

- Persze! Hagymát kérsz a tiédbe?

- Igen! - felcsillant a szemem a zöldség neve hallatán.

- Akkor hozd fel a pincéből kérlek! - nagy gondolkodásba kezdtem... kell nekem annyira az a hagyma, hogy le kelljen sétálnom a pincébe..?

- Öö inkább nem kérek... - anya elnevette magát és a tányérból átöntötte a tojást a sercegő kolbászokra.

- Hihetetlenül lusta vagy!

- Tudom - mosolyogva kezdtem el teríteni az étkezőbe és szóltam apának, hogy lassan reggelizünk. 

Felöltöztem egy hétköznapi ruhámba, majd eltüntettem a rántottát a tányéromról.

- Szóval... Bence felajánlotta, hogy ma is átjön matekozni. -  mondtam, miközben még ettek - A héten dogát írok, és úgyis megyek boltba, akkor veszek narancslevet...

- Persze jöjjön - vágott közbe anya.

- ...minek neked narancslé? - tudakolta apa, miközben össze szedte a tányérokat.

- Azzal fizetek. - mondtam egyértelmű arckifejezéssel, ők pedig csak kérdőn néztek rám - mindegy csak... finom. - felálltam és vissza mentem a szobámba.

Tanultam egy picit a hétre, és az olvasónaplómat írtam. Éppen a véleményemet írtam le a fejezetről, amikor Bence hívott a telefonomon. (ezt onnan tudom, hogy neki a she's kinda hot volt beállítva csengőhangnak) Át rohantam a szobán, rávetettem magam az ágyamra, átnyúltam a szekrényemre és lekaptam a telefont.

- Szia! - szóltam bele, kicsit még lihegve.

- Jó reggelt! 

- ...dél elmúlt. - közöltem vele a "hírt".

- Hétvége van, én ilyenkor kelek! - nevetve dőltem el a takarómon.

- Mizu?

- Gondoltam megbeszéljük hogy hányra menjek ma.

- Persze..4-re?

- Rendben, legyen narancslé! - és letette a telefont.

Gyorsan össze kötöttem a hajam, és indultam a cipőimért az előszobába. Felvettem egy fekete párt és az egyik táskámat. Elköszöntem anyáéktól és indultam a boltba. Bevásároltam sok mindent. Mivel ma én akartam főzni a vacsorát (áh nem azért hogy lenyűgözzem Bencét..) és nasi is kellett, nagyjából egy órát töltöttem az üzletben. 

Mikor oda értem a bejárathoz, egy hatalmas csokor rózsát találtam a földön, egy kis üzenettel:

"Nem voltál itthon, de oda szerettem volna ezt adni. Szeret: Dani"

Wow, éreztem ahogy elpirulok, majd, mintha valaki követne, alaposan körbe néztem és elvigyorodtam. Felkaptam a csokrot (ami amúgy nem tetszett, utálom a rózsákat) az üzenetet pedig zsebre dugtam.

- Megjöttem! - kiáltottam apáéknak.

- Áh, Dóri! - apa oda jött hozzám és amikor meglátta a csokrot fájdalmasan elmosolyodott - Járt itt egy fiú, téged keresett. De úgy látom átadta amit szeretett volna...

- Igen, az ajtó előtt hagyta... - kínosan lerúgtam a cipőmet és eliszkoltam apa mellett. 

A szobámba letettem a csokrot (direkt nem vízbe, ahh miért pont rózsát kellett küldenie?) és kisiettem a konyhába, főzni.

Nos nem vagyok valami profi... tehát egy egy khm... Dóris spagettit készítettem. Nem lett rossz, sőt, csak jobb lenne ha nem látnánk... 

Az ebédet ma kihagytuk, mert nagyon sok lett a vacsorából. Egy kicsit beszélgettem telefonon Kingával, aki elmesélte hogy holnap randija lesz! Hogy ennek mennyire örültem! Át is hívott készülődni, természetesen megyek.
Gyorsan elkészültem a tanuláshoz, majd vártam Bencére. Közben zene szövegeket fordítottam, fel sem tűnt, hogy besétált a szobámba.
- Fordítasz? - kérdezte, én pedig annyira megijedtem tőle, hogy majdnem lerúgtam magamról  a laptopot.
- Istenem... szia neked is! Kopogás ismerős? - mosolyogva leült mellém az ágyra.
- Kopogtam, de aki maxon hallgat zenét, arra nem lehet számítani ilyenkor. - kikapcsoltam a zenét, és letettem a gépet az oldalamra - kezdjük? - sóhajtottam egy hatalmasat.
- Essünk túl rajta.
Nagyjából két óra után anya kopogott be, hogy menjünk vacsorázni. Mi Bencével éppen vitatkoztunk, hogy szerintem márpedig a helyes megoldás 3, és ő rontotta el, és a logikus magyarázata nem számít.
Az asztalnál éppen egy kupac tésztát tekert fel a villájára és a szájához emelte, amikor észre vette hogy bámulom. A villa megállt a levegőben, és vissza tette a tányérra.
- Mi van, ez meg van mérgezve? - kérdezte, belőlem meg kitört  a nevetés.
- Persze hogy meg van, de a narancslé is, szóval neked már mindegy - céloztam rá, hogy megivott több pohárral is.
- Akkor jó - mondta és elkezdte enni a vacsorát - mm ez finom lett Melinda! - dicsérte meg az anyámat, én meg köhintettem egyet.
- Én csináltam. - mondtam büszkén, a bókot várva.
- Akkor nem is jó. - rántotta meg a vállát, és bele ivott a poharába.
Még nálunk maradt nyolcig (most hogy anyáék is itthon voltak, tovább nem tudott) és éppen pakolni segítettem neki.
- Tudod... - szólított meg - egész nap az a cseszettnagy csokrot néztem. - bökött a fejével a földre, ahol a rózsa volt - Kitől van? - kérdezte, és rám kacsintott.
- Egy ismerősöm eldöntötte, hogy eléri, hogy belé szeressek...
- És ezt miért ilyen csalódottan mondod? Ez tök jó! - lépett mellém.
- Tudod, én nem szeretem, és nem is fogom... - kezét a vállamra tette a a szemembe nézett.
- Ezt nem tudhatod.
- Utálom a rózsákat. - felnevetett és egy füzetét a táskájába dobta.
- Akkor ezt jól elszúrta, az elején. - abba hagyta a nevetést és elém lépett - Melyik virágot szereted? 
- Miért?  - kérdeztem, mire csak megrántotta a vállát és egy tollat is bedobott a cuccaihoz - A tulipánt. - mondtam halkan, ő pedig felkapta a fejét és elmosolyodott.
- Meg van jegyezve. - kilépett az ajtómon én pedig követtem.
Elköszönt a szüleimtől, és kikísértem a kapuig - Holnap hívlak!
- .....oké.  - zavartan válaszoltam, intett egyet és elindult a kocsija felé, én pedig visszamentem a házba.

8. rész

Reggel ismét Danival utaztam. 

- Na de komolyan, megtennéd? - nevetve kapaszkodott egy csapat lány mellett, akik szépen végig mérték..

- Csirke jelmezben suliba menni? - majdnem sírtam a nevetéstől, szegény pedig majdnem megfulladt - Soha!

- Na de ne már! Fogadjunk! Aki veszít, az csirke jelmezben megy suliba. - kihívóan felém nyújtotta jobb kezét én pedig kicsit elgondolkozva kezet fogtam vele.

- Mi a fogadás lényege?

- Szerelmes vagy belém? - majdnem kiesett a szemem, ahogy Dani mellett álló lányoknak is.

- Mi van??

- Na? - rám villantotta hófehér mosolyát én pedig elvörösödtem.

- Nem...

- Oké, ha egy héten belül elérem hogy belém szeress, nyertem! - agyaltam... miért is ne? Nem éppen az esetem... de ki tudja milyen lesz... várjunk csak. Ez most azt jelenti ő szeretné, hogy bele szeressek? Oh, egek...

- Rendben! - vigyorogva intettem neki, és le is szálltam a buszról.

Suliban elmeséltem Kingának az egész fogadást és annyira oda volt meg vissza, hogy az egész folyosón hallani lehetett a visítását. Próbáltam csitítgatni, de nem nagyon ment... már majdnem beértünk a terembe, amikor Bence lépett oda hozzánk. Furcsán méregette a húgát.

- Fogd már be. - és befogta... úgy látszik rám ennyire nem hallgat - Dóri, ma is várlak a parkolóban, rendben?

- Ahjj muszááááj? - elkezdtem nyavajogni mint valami 5 éves, de Bencének van valami "hallgass el képessége".

- Ne kezd! - mondta nekem, és egyből vissza álltam rendes Dóriba - Most megyek, sziasztok! - intett és ott hagyott minket, egy szót sem szólva becsoszogtunk a terembe...

A nap lassan telt... mert vártam a délutánt. Ahh igen, tudom hogy ez hülyeség, de érdekelt, hogy mit tartogat ez a délután nekünk. Azaz nekem. 

Mikor kimentem a parkolóba, Bence és Anna a kocsinál beszélgetett. Hogy én mennyire nem bírtam ezt a lányt..!

- Sziasztok! - mentem oda hozzájuk. Bence mosolyogva intett nekem és kinyitotta az anyós ülés ajtaját. 

- Szia... - Anna hangosan rágózva mért végig, és súgott valamit Bence fülébe.

- Hé! Állj le! - mondta neki Bence és dühösen nézett le a lányra aki kuncogott.

- De csak nézz rá... háháhá!

- Fejezd be. - Bence, mint akiben a düh fortyog beült mellém a kocsiba, maxra tekert egy rock adót és elindultunk. 

Mikor már 30 perce nálunk volt, teljesen lenyugodott és én is felszabadultabb lettem a társaságában.

- Na, meg van az egyenlet eredménye? - kérdezte az elmúl egy percben sokadszorra. 

- Igen... - mondtam sokadszorra - száznyolc.

- Nem. - és elrontottam...sokadszorra.

- De itt megszoroztam, ahogy mondtad! - mutattam a kis pontra a papíron.

- És azt kivontad belőle? - mutatott a papír aljára - Nem. Szóval előröl.

- Neeee fáradt vagyooook! - kezdtem ismét nyavajgásba, de rosszalló tekintetét rám szegezte én meg zavartam a fülem mögé tettem egy tincsem.

- Nem tarthatunk szünetet, a szüleid bármikor haza érhetnek. - bele ivott a narancslevébe és eldőlt az ágyamon.

- De ez uncsi... és nem is megy, pedig hetedszerre csinálom újra.

- Ne hisztizz, csináld meg megint, és most add hozzá a nyolcat is! - fel ült az ágyon és beletúrt a hajába - Telefonálhatok valahonnan? Lemerült a telefonom. - a kezébe adtam a mobilomat és lemásoltam az egyenletet, megint...

Nagyjából 10 perc múlva kész lettem, az eredményem 2691 volt... nagyon remélem hogy jó. Bevettem a számba egy rágót és Bence jött be az ajtómon.

- Bocsi itt vagyok... köszi - adta vissza a telefonom - kész vagy?

- Igen! - mondtam elégedetten, és a kezébe nyomtam a füzetemet. Nagyon gondolkozott amikor nézte a számolásom, majd amikor rám emelte nagy, szánakozó tekintetét, tudtam hogy megint rossz. Bele temettem az arcomat a tenyereimbe és morogni kezdtem.

- Dóri. - szólított meg, én pedig rápillantottam. Letérdelt elém és a vállamra tette a kezét - A helyes eredmény 2. - mind a ketten elröhögtük magunkat a szánalmamon, mi máson?

- Feladom! Menj innen, többé suliba sem megyek! - ordítottam, és csapkodni kezdtem a nevető fiút.

- Hagyjál, nem tehetek róla hogy hülye vagy!

- Hééy!! - próbált bele inni a narancslevébe de annyira nevetett hogy nem bírt semmit a szájába venni.

- Mennyi az idő? - kérdezte, amikor már megnyugodott egy kicsit.

- Ömm, mindjárt kilenc van. - néztem meg az órát a telefonomon. Nem akartam hogy menjen.

- Akkor lassan indulok. - rám mosolygott és elkezdte pakolni a cuccait - Az a te gitárod? - mutatott a sarokban porosodó darabra.

- Igen, de... nem nagyon használom.

Felállt és elvette a hangszert, az ágyamon elkezdte pengeti.

- Tudsz rajta játszani? - kérdeztem eltáltott szájjal, mert még azt is csodáltam ahogy hangolja.

- Igen - vigyorgott el, amint azt arcomra nézett - mondj egy számot.

- Hat. - kitört belőle a röhögés, én meg kérdőn néztem rá.

- Zene számot te ész! - éreztem hogy elvörösödök.

- Több óra matek korrepetálás után ne várd hogy ilyen gyorsan átálljon az agyam! - nevetve mellé ültem és néztem a kezét - Tudsz 5 seconds of summert?

- Persze - kacsintott rám, és bele kezdett a she's kinda hotba és legnagyobb meglepetésemre nem csak hogy profi volt, de még énekelni is elkezdte. 

Az első she's kinda hot résznél rám emelte a tekintetét, én meg persze rögtön félre értettem és lesütöttem a szemem. Négy perc múlva be is fejezte és az arcomat tanulmányozta. Nos, kb úgy nézhettem ki mint a Sikoly festmény... hihetetlen volt hallani, nem tudtam hogy ennyire ért a zenéhez.

- Ismered őket? - kérdeztem tőle.

- Nem, csak fejből tudom a számaikat. - felnevettem és megütöttem egy picit - Most tényleg megyek... de holnap is jöhetek délután.

- Rendben! - azt hiszem túl izgatott voltam ahoz képest, hogy matekozni jön, de nem bántam. Elvettem tőle a gitárt és kikisértem a házból.

- Holnap találkozunk! Ja és elfogyott a narancslé, pedig azzal fizetsz, szóval holnap legyen... - beleröhögtem a mondatába.

- Lesz, ne aggódj. - azzal beült a kocsijába és elhajtott.

7. rész

Reggel levágtam egy szép nagy hisztit, mert nem találtam a fekete farmeromat. Feltúrtam a szennyest, de semmi. Nagyjából tíz perc után meglett. Csupa víz volt, hála a tegnapi nagy mosásnak. Szuper... Felvettem egy kék nacit és egy fekete banda pólót, és indultam a fürdőbe. Befontam a hajam, és a konyhában töltöttem magamnak egy nagy bögre teát. 

- Ma édesanyáddal elmegyünk este itthonról, örülnék ha gyakorolnád a matekot. - mondta apa, miközben a cipőmet vettem fel.

- Hova mentek? - egyedül vagyok itthon és matekozzak?? Nincs az az isten...

- Elmegyünk vacsorázni. Pedig én főztem volna, de nem szerette volna... - alig bírtam nem elröhögni magam.

- Oké apa, jó mulatást! - kipattantam az ajtón, és a megállóba igyekeztem.

A buszon egy sonkát cipelő néni mellett álltam, a kis CBA-s szatyorját alig bírta el, de végig mosolygott. Néhány megállóval később egy ismerős illat csapta meg az orromat. Elfolytottam a vigyoromat, és lassan hátra néztem. Dani sűrű elnézéskérések közepette vergődött át hozzám. 

- Szia! - megkaptam a hófehér mosolyát, amire annyira vágytam, és vissza köszöntem.

- Jó reggelt! Hát te hogy-hogy itt vagy?

- Zavarok? - kérdezte én meg lányos zavaromban lesütöttem a szemem.

- Nem, nem úgy értem...- elnevette magát és beállt közém és a néni közé.

- Csak ugratlak, nyugi van. - rám kacsintott és minden vérem az arcomba szökött - Mizujs?

- Elvagyok, tanulnom kell sokat.

- Kell az, hogy ne csak szép legyél. - azt hittem nem bírok többet a közelében lenni, de csak abba a nyugtató szempárba kellett néznem...

- Mit csinálsz itt, de komolyan?

- Ma is erre van dolgom. - próbáltam közömbös maradni, de persze magamban örültem, hiszen egy nagyon helyes és kedves fiúval utazhatok másodszorra is.

Még beszélgettünk egy darabig, aztán leszálltam. Nagyon jól éreztem magam, bár néha kicsit fura volt, azért hozzá tudnék szokni, hogy ilyen jól indulnak a reggeleim.

Nagyban a felhők felett jártam, amikor a suli udvarán valaki megállt előttem. Felnéztem Kingára, aki elégedett mosollyal igazgatta a táskájának a pántját.
- Szívesen. - mondta, és rám emelte nagy zöld szemeit.
- Egyszer. Egyszer az életben mondj egy rendes mondatot, és had ne nekem kelljen kirángatnom belőled a szavakat! - nevetve engedte el a cuccát és sétált mellém.
- Találtam neked matek tanárt. - eltorzul az arcom amikor eszembe juttatta a matekot.
- És az nekem miért jó? - megütötte a kezemet és vigyorogni kezdett.
- A szüleid felhívtak hogy segítsek neked ma délután tanulni, de én nem érek rá, Bence pedig jó matekból, szóval órák után itt fog várni a kocsinál!
- Mi van?? 
- Szívesen!
- De... de engem ne tanítson senki, ő főleg  ne!
- Meg fogsz bukni ha valaki nem segít, ez meg ingyen van, és jól tanít. - bármilyen jól is érvelt, én nem akartam vele tölteni a délutánomat!
- Nem tanulok vele. 
- De igen. A szüleidnek már szóltam.
- Mit csináltál?! Na jó, most inkább megyek...
Ott hagytam és próbáltam végig gondolni hogy mi is vár rám nyolc óra múlva.
Ahhoz képest hogy a hátam közepére nem kívántam ezt a délutánt, a nap gyorsan telt el. Persze, ez mindig így van. Anya küldött egy sms-t, hogy elindultak otthonról, és hogy tanuljak Bencével... na igen, Bence. A suliból kifelé menet megpillantottam ahogy nekidől a kocsijának, Annával beszélget és...khm egyéb dolgokat csinál. Oda mentem melléjük és köhentettem egyet. Bence lelkesen fogadott és kinyitotta nekem az ajtót. Amíg beültem ő elköszönt a barátnőjétől és bevágódott mellém. Az út csendben telt, amikor bementünk a házba, akkor is csendben voltunk, de ez már kezdett kínos lenni.
- Kérsz valamit enni? - törtem meg a csendet. Rám emelte nagy kék szemeit és megemelte egy barna szemöldökét. Félmosolyra húzta a száját és elindult a konyhába.
- Szomjan veszek. - kinyitotta a hűtőt és kivette a narancslevet, mi mást?
- Csak...szolgáld ki magad. - zavartan felültem az asztalra és az óra kattogását hallgattam.
- Rendeljünk pizzát! - mondta, és elővette a fekete skinnyjeans-éből a mobilját.
Rendelt egy sajtos és egy szalámis, gombás pizzát, majd, mint aki otthon van, bement a szobámba. És akkor jutott eszembe, hogy én nem tudtam hogy bárki jönne hozzám, ezért a szobámban káosz uralkodott. Gyorsan utána futottam, az ajtóban állt és nézte a szobát. Mindenhol colás üvegek, zoknik, melltartók és füzetek hevertek. 
- Öhm ki mennél egy percre? - éreztem hogy vörös lett a fejem, és a válaszát meg sem várva kitoltam a nappaliba és vissza siettem hogy rendet rakhassak. Vagyis... majdnem rendet.
A ruhákat bedobáltam a szekrényembe, amit kellett kidobtam a kukába, de sok mindet az íróasztal fiókjaiba nyomkodtam be. Megágyaztam és felhúztam a redőnyöket. Akkor láttam hogy itt van a pizza is, szóval ki kellett azért is mennem. Mikor elmentem Bence mellett, kérdőn nézett rám a kanapéról.
- Itt van a pizza... - mondtam neki, de mielőtt felvehettem volna a cipőmet, mellém pattant.
- Ugyan már én akartam pizzát enni, majd kifizetem, nyugi!
- Ne hülyéskedj! Hiszen te segítesz nekem! - felvette a cipőit és megjelent az arcán a félmosolya.
- Mintha annyira örülnél neki. Ezt azért kapod, mert elrontom a délutánod. - rám kacsintott, megragadta a pénztárcáját és kiment az ajtón. Sokkoltan álltam ott, de nem volt nekem időm gondolkozni, a szobám még káosz volt. Vissza futottam, és elvégeztem az utolsó igazításokat.
Már indultam volna ki, amikor Bence jött a szobámba. Alaposan körül nézett és bejött az ajtón. A földön a saját táskáját rugdosta, az enyémet pedig a vállán hozta. A két pizzás dobozt a kezében hozta és letette az asztalra.
- Az előbbiekből arra gondoltam ez nem baj... - mondta a pizza felé biccentve. Gyorsan megráztam a fejem hogy eltűnjön róla a furcsa arckifejezésem. Elvettem egy szeletet és leültem az ágyamra.
- Muszáj tanulni?
- Igen. - elnevette magát és leült mellém - Mi nem megy?
- Semmi nem megy. - néztem rá komolyan. 
Istenem, hogy én miért nem fogtam fel mekkora mázlim van..! Bence 5 órán keresztül magyarázta nekem a matekot és... oké, azt nem mondom hogy értem, de ahh ezerszer jobban megy! És nagyon kedves volt. Este anya hívott, hogy a nagyszüleimnél alszanak, mert mama rosszul volt, tehát Bence nagyjából 10-kor hagyott egyedül. És ennek örültem. Nem annak hogy elmegy... hanem hogy eddig maradt.

6. rész

Már a buszon ültem és zenét hallgattam, amikor egy fiú levágódott mellém, és megbökte a karom. Megvártam a Tomorrow never dies reflénjének a végét, aztán kihúztam a fülest a fülemből és ránéztem. Szőke dús haj, barna nagy szemek és egy szemöldök piercing. Na mit mondjak, nem volt csúnya... rám villantotta hófehér mosolyát és a jobb kezét felém nyújtotta.

- Szia, Dani vagyok! - megráztam a kezét, de volt olyan pillanat hogy ne vesztem volna el  a szemeiben? Nem hiszem.

- Dóri. - mosolyogva felém fordult.

- Suliba mész?

- Igen... - reggel 7 van, szerinte hova megyek? - Három megálló és leszállok. Elmondtam neki hogy hova járok suliba, és döbbent arcal nézett.

- Néhány barátom is oda jár!

- Az tök jó - erre milyen választ kellett volna adnom? - Hogy hívják őket, talán ismerem valamelyikőjüket.

- Bogi, Anna, Tomi, Peti és Bert. - hát lehetek én ennél is gázabb??

- Nem, egyiket sem... - nevetve fogta meg a karomat.

- Nem baj az, majd bemutathatlak nekik!

- Oké, köszi... hány éves vagy?

- Húsz. És te? Kb tizenhétnek tűnsz.

- Annyi vagyok. - megint elnevette magát - Itt fogok leszállni, szóval ne haragudj de...- lassan felálltunk, ő kiengedett a helyemről - köszi.

- Nincs mit! Na Dóri, majd még találkozunk! - rám villantotta vakító mosolyát, én elolvadtam és leszálltam a buszról.

Wow.

Mindent elmeséltem Kingának és együtt örültünk. Elmondta, hogy Dani ismerősei Bence osztálytársai a 13.b-ből. Sőt, Anna Bence barátnője. Na én ezt nem tudtam!! De...miért zavar? Most találkoztam egy nagyon helyes fiúval, miért érdekel Bence? Nem mintha ő nem lenne helyes... uram isten, a legjobb barátnőm bátyjáról nem mondhatok ilyeneket! Gyorsan eltereltem a gondolataimat más irányba.
- És hogy vagy? - kérdeztem Kingát. A lány idegesen a füle mögé tűrte szőke haját és lesütötte a szemét. Tudta hogy a nemrég kiderült dologról kérdezem.
- Jól... apa haza jött. Már jobban van ő is. - magára erőltetett egy mosolyt és végre a szemembe nézett - És ha már a szerelmi életünkről van szó... emlékszel, úgy volt egy ismerősöm már tudta előttetek, hogy... nem a fiúkat szeretem.
- Igen, emlékszem. Csak nem...?
- Úgy hívják Kata. - rámosolyogtam Kingára - ami azt illeti... ő mondta nekem, hogy szerelmes belém. És akkor jöttem rá, hogy én viszonzom az érzéseit.
- Istenem Kinga, ez fantasztikus! - őszintén? Azt hittem egyhamar nem talál magának párt.
- Ugye? Ami azt illeti... tegnap éjjel Bence elment otthonról. Nem vitte el a kocsit, és nagyon aggódtam, hát megvártam - lesütöttem a szemem, tudtam akkor hozzám ment - és mikor megjött...wow, mintha kicserélték volna! Annyira kedves volt, neki is elmondtam hogy mi a helyzet Katával, és hihetetlen volt...
-És azt tudod hogy hova ment?
- Igen, Annánál volt. Úgy látszik miatta változott meg. - mivan?? Azt mondta Annával volt? De miért? Miért nem mondta el hogy hozzám jött?
- Ezt jó hallani. - nem volt jó hallani... de magamra erőltettem egy mosoly szerű dolgot, és béna indokok közepette elindultam órára.
Matek dogám egyes lett...mi más? Anya ki fog nyírni. Aztán apa is. És bármilyen hülyén is hangzik, Kinga is ki fog nyírni. És ha már voltam szellem és zombi is, akkor írhatom a következő dogámat.
Amikor haza értem, gondoltam gyorsan legyünk túl ezeken, elmondtam anyáéknak hogy mit sikerült alakítanom.
- Egyes?? Dóra, mondtuk hogy jól kell teljesítened! - anya dühösen oktatott ki, apa pedig mellette bólogatott. Tipikus.
- Tudom anya, de nem megy jobban!
- Dehogynem! - morcosan leült a kanapéra és azt hiszem a büntetésemen agyalt.
- Kellene egy tanár. - mondta apa, én pedig elárulva éreztem magam. Mint sok helyen, itt is anya hozza meg a végső döntéseket, és most apa remek ötletet adott neki. A francba...
- Ez az! Kell egy külön matektanár! Tudsz valakit a suliból? - meresztette rám a tekintetét. Teljesen leesett az állam.
- Lehet...de muszáj ezt...?
- Igen! Na most menj tanulni. - ezzel el is küldött a nappaliból. 
Csalódottan hívtam fel Kingát, hogy mi lett a sorsom. Először kioktatott, hogy magamtól miért nem tudok tanulni (persze ő könnyen beszél, kitünő tanuló ként) aztán együtt érzően hallgatta nyavajgásomat. Megállapodtunk, hogy holnap segít találni egy tanárt, akár suliban, akár valahol a neten. 
Ez után gyorsan elkészültem, tanultam és le is feküdtem. Hosszú nap.

5. rész

Reggel bevetettem a villám-készülésemet, azaz 30 perc alatt indultam is a buszhoz. A kávé már a kezemben lötyögött a termoszban, a fánk utolsó darabjai meg már a számban voltak. Esős volt az idő, ezért ügyesen bele léptem egy tócsába a fekete bakancsommal. Szép volt. 

A busz egy kicsit késett, de hamar beértem a suliba. Még volt 20 percem az első óráig, ezért megcsörgettem Kingát, hogy kb mikor ér be Bence a suliba. Ma muszáj volt vele is beszélnem erről az egészről. Állítólag ma volt nulladik órája is, tehát 5  perc múlva vége az órának. Elmentem a ahol éppen "tanult"  és vártam. Ahogy sejtettem elsőnek hagyta el a termet, bennem meg előtört az adrelanin. Gyorsan oda mentem mellé, és megragadtam a karját.

- Beszélnünk kell! - idegesen szedte ki szorításomból az (izmos) kezét, és tovább sietett - Ne hagyj már itt! Miért nem akarsz beszélni Kingáról? - megtorpant és lassan rám nézett.

- Kingáról? Mi van vele? - ez ilyen hülye?? Vagy süket?

- Ömm nem rég meg tudtunk róla valamit, és te nem állsz vele szóba. - próbáltam emlékeztetni.

- Szoktam vele beszélni.

- Oh ne tegyél úgy mintha én teljesen hülye lennék! - kicsit odébb húzott, ki a tömegből.

- Ne égess már be. Egy tizedikessel beszélek...

- Jaj mintha jogosan lenne akkora egod! 

- Most mi bajod van?! - dühösen emelkedett fölém, akkora szívás hogy 20 centivel is magasabb lehet.

- Te! Amit csinálsz!

- Fogd be! - megfogta a kezem és berángatott egy üres terembe és rálökött egy asztalra - Nem csinálok semmit!

- Dehogynem! - idegesen ültem fel, és próbáltam a szemébe nézni - Bunkó vagy a családoddal! - körözött egyet a szemével, és itt elszakadt nálam a cérna - Aznap megcsókoltál! Most meg kerülsz!! - És ha kerüllek?! - dühösen megütötte a tanári asztalt.

- De megcsókoltál, az istenit!

- Mert ideges voltam! Nekem az nem jelentett - itt elcsuklott a hangja, de nem sírt- semmit. - komolya rám nézett, majd kiviharzott a teremből.

Ez most komoly?? Végre beszélek vele, és itt is elrohan, plusz semmit sem mond. Na jó, leszarom. Már elnézést, de nem tudom mit tehetnék. 

Aznap a kémia dolgozatom kettes lett, dobtam egy örömtáncot, és jöhetett a matek doga. Fúj. Na az is remélem kettes...

Beszéltem egy kicsit Kingával és szerencsére jobban van. Viszont az apjuk még nem ment haza, ami eléggé bántja őt.
A délután gyorsan eltelt, és éppen aludni készültem, amikor üzenetet kaptam.
[Szia! Tudunk beszélni?]
Bence küldte.
[Szia.]
Húha, ilyen az ha én dühös vagyok. Na ezért nem kell ujjat húzni velem. Ti is féltek?
[Ne bunkózz, éppen bocsánatot akarok kérni.]
[Ja hogy te így kérsz bocsánatot? Ne haragudj, nem vettem a lapot.-.-]
[Ne nehezítsd már meg. Na. Sajnálom hogy megcsókoltalak.]
[Huha. Őszinte bocsánatkérés. Kösz.]
[Istenem, mit akarsz, menjek oda hozzád és vigyek csokit, térdeljek le, oszt' ott kérjek bocsánatot???]
[Legalább személyesen tennéd!]
[Oké.]
És nem volt elérhető. Fuu oké, megpróbálok lenyugodni. Gyorsan lezuhanyoztam és lemostam a sminkem. A pizsimben kimentem a konyhába egy pohár narancsléért. Nyugisan iszogattam, miközben az élet nagy kérdésein gondolkoztam: mi lenne, ha amerikában születtem volna? Vagy ha gyilkos lennék?... no komment, nagyon fáradt lehetek...
Éppen egyéb okosságokon agyaltam, amikor megcsörrent a telefonom. Anyáék már lefeküdtek, ezért szélsebesen rohantam a telefonomért, amiből üvöltött 5sostól a she's kinda hot.
- Igen??
- Nektek mióta van kutyátok? - sok ugatás közepette felismertem Bence hangját.
- Nincs kutyánk! Mit csinálsz?
- Itt vagyok nálatok, de ezek a hülye kutyák nem fogják be! - ...mivan???
- Mi?? 11 óra, miért jönnél hozzánk? Ja és nincs kutyánk, szóval eltévedtél.
- Nem Ferenc utca 13?
- Ferenc utca 65, de semmi baj...
- Nyisd ki a kaput! - kinyomta a telefont, én pedig leblokkoltam. Bence ide jön én meg pizsiben vagyok?? 
Felvettem egy köntöst, bele bújtam a cipőmbe, és Bence úja hívott. Kinyomtam, és elindultam a kapu felé. Ott állt, rajta is pizsi volt.
- Te megőrültél? - kinyitottam a kaput és behívtam.
- Ja... tőled kaptam el. - rácsaptam a karjára, és töltöttem neki is narancslevet.
- Mit keresel itt? - nem zavartatta magát, felült az étkezőasztalra, én meg mégsem tűnhettem bénának, hát felugrottam mellé.
- Azt mondtad személyesen kérjek bocsánatot. - bele ivott a poharába, én meg teljesen lefagytam mellette. Éreztem hogy az arcom vörös lesz. 
- Ezért jöttél ide?
- És mert finom a narancslevetek. - kiitta a poharat, és mintha otthon lenne, töltött magának még egy kicsit.
- Ne hülyéskedj, mindjárt fél tizenkettő. - vissza jött és megállt az asztal előtt.
- Oké. - bele túrt barna dús hajába és méregetni kezdett - sajnálom hogy nem voltam jó bátyja  Kingának, és hogy megcsókoltalak. Csak ideges voltam. És nem is tudom miért, hiszen nem ítélhetem el a húgom. - annyira meghatódtam... tőle nem szoktam meg hogy ennyire komoly legyen.
- Semmi baj... de Kingától is bocsánatot kell kérned, ugye azt tudod...
- Persze. Csak vele könnyebb lesz. - rám kacsintott és megitta a harmadik adag narancslevét - Most mennem kell, hulla vagyok.
- Azt látom. - rákacsintottam én is, és leugrottam az asztalról, hogy kiengedjem.
Ki mentünk a kapuig, és el is indult, de még utána szóltam.
- Bence! - gyorsan megfordult, én pedig tök bénán álltam ott... - köszönöm. - rám mosolygott.
- Én köszönöm. 

4. rész

Nem viszonoztam a csókot, de nem is toltam el magamból Bencét... biztosan ki volt borulva attól ami ma délután történt, megértem hogy olyan dolgokat tesz, amiket normális esetben nem tenne meg. Amikor elhúzódott tőlem idegesen felállt és kiment a szobából. Egy percig ülhettem az ágyon és gondolkoztam. EZ MI VOLT? Persze mint már mondtam, próbáltam figyelembe venni az előzményeket, de akkor is... mereven felálltam, és hatalmas léptekkel hagytam el a házat. Hallottam, hogy a nappaliban Bence és Panna (az anyukájuk) Kingát vigasztalja. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót és elsiettem a buszmegállóhoz.

Otthon anya várt, és levest főzött a konyhában. El is felejtettem hogy mennyi lehet az idő. Gyorsan elő halásztam a telefonomat, 17 óra volt.

- Szia Dóri! Na jól szórakoztatok? - nem akartam beavatni, ha Kinga sem szeretné... öntöttem magamnak egy kis teát és próbáltam normálisan viselkedni.

- Igen, jó volt. Apa hol van? - szerencsére nem tűnt fel a béna terelésem, úgyhogy simán válaszolt.

- Még dolgozik. Gondoltam főzök egy kicsit, nagyjából hétkor ér haza. - rám mosolygott, és megfűszerezte a levest.

Bementem a szobámba és gyorsan tanulni kezdtem. Nem sok sikerrel. A legjobb barátnőm meleg.

Ezen nem kéne kiborulnom, hiszen ugyanaz az ember, akit megkedveltem. De emlékszem, néhány hete még a plázában ebédeltünk és bámultuk meg pontoztuk a fiúkat. Lehet hogy már akkor is csak megjátszotta magát? Vagy csak pár napja lett...ilyen? Bunkóságnak éreztem, hogy ezen agyalok, de a hír hallatán a bátyja megcsókolt... jogomban állt ezen gondolkozni. Apropó Bence. Vajon miért csinálta? Csak vigaszra vágyott? Akkor öleljen meg... Ez így sehogy sem jó!

- Dóri, kész a vacsi! - anya kiáltott be, én pedig megpróbáltam mindent elhessegetni a fejemből.

Ki mentem az étkezőbe és neki láttunk ketten a levesnek. Kicsit beszélgettünk, de sajnos feltűnően szótlan voltam. Úgy döntött nem zaklat, elkönyvelte ezt is a kamaszkori problémáimnak. Hát végül is kamasz vagyok. És problémám van.

Másnap reggel nagyon nyűgösen keltem, szóval amolyan "ne szólj hozzám délig" hangulatom volt. Gyorsan elkészültem, sötétkék farmert és lila pólót vettem fel, barna hosszú hajamat csak össze kötöttem, és indultam is. Út közben vettem egy erős kávét a sarki kis boltban, és persze kellett valamilyen pékáru is...vettem három túrós fornettit, és szaladtam a buszmegállóba. Éppen elkaptam a megtömött járművet, és bevánszorogtam a suliba.

Nem tudtam hogy miképp viselkedjek a testvérpárral, tehát próbáltam úgy tenni mintha semmi sem lett volna tegnap. Ők nem mentek bele a játékba. 

Bár Bencével suliban nem nagyon beszélek, ma még csak a közelembe sem jött, kimondottam került engem. Kinga teljesen magába volt roskadva. Néha oda mentem hozzá és próbáltam felvidítani, de csak unott pillantásokkal jutalmazott. 

A napom nagy részét tanulással töltöttem. Sokat beszéltem más barátaimmal, de hiányzott a legjobb barátnőm... és Bence is.

kémiából dolgozatot is íratott velünk a tanár, ami persze nem ment valami jól. 

Suli után csalódottan láttam, hogy Bence elhajt a kocsival, Kinga pedig sétál a buszmegálló felé. Gondoltam teszek még egy próbát és beszélek vele. Utána kocogtam, és mikor mellé értem, óvatosan átkaroltam.

- Szia! - rá villantottam fogaimat és felvettem az ő komótos tempóját.

- Szia. - fáradt tekintetét rám emelte és a szájának a sarka oilyan kettő miliméterrel feljebb mozdult.

- Mizujs? Ment a kémia? Ch hogy ne ment volna, most is ötösre állsz - ekkor tekintetét a járdára helyezte és a szavamba vágott.

- Nem ment. Nem tudtam semmit.

- Mi?? De hát...okos vagy! - szomorúan nézte az arcomat, ami nagyjából olyan lehetett mint A sikoly festmény - Mi történt?

- Tudod, hogy mi történt. - gyorsított a lépésein, de követtem és nem vettem le róla a kezem.

- Sajnálom az egészet... de mind melletted állunk...

- Nem igaz! - megvetette a lábát és megint sírni kezdett - apa megütött és lelépett, anya sem tud megszólalni, te és Bence meg otthagytatok, sőt, te szó nélkül le is léptél! Nem támogattok! - rettenetesen szégyelltem magam, és tudtam, nagyon elszúrtam a dolgot.

- Kinga, én nem azért mentem el, mert...

- Ó hagyjuk! - megint a szavamba vágott, és dühösen hátat fordított nekem.

- Komolyan mondom! Te vagy a legjobb barátom, nem miattad mentem el! De értsd meg, ha ott maradok csak hülyébb lett volna a helyzet!

- Nem lett volna az! Rád is szükségem lett volna, de leléptél. Ott hagytál. - lesütöttem a szemem - Miért csináltad?

Na ez szép! Most mondjak el neki mindent? De nem is hazudhattam. Hogy ez mekkora szívás!

- Össze vesztem Bencével. Ha ott maradok, mind a ketten furák lettünk volna, hidd el ez így jobb volt! - rám emelte könnyes szemét.

- Min vesztetek össze?

- Hosszú... majd elmesélem. - rámosolyogtam, ő nagyjából vissza mosolygott, majd elindult a megálló felé. Én megfordultam és haza felé igyekeztem.

Otthon  még mindig nem beszéltem valami sokat, és bár Kingával már tudtam beszélni, attól még rosszul éreztem magam. Hamar lefeküdtem, és rögtön el is aludtam. Holnap Bencével kell beszélnem.

3. rész

Reggel természetesen miután kinyomtam az ébresztőmet, azonnal vissza is aludtam. A szükséges 5 perc ágyban töltött idő után, nagy nehezen kimásztam az ágyból. 

A reggelek nekem sem a kedvenceim, úgyhogy célba is vettem a fürdőt, hogy minél előbb rendbe hozzam magam. Lezuhanyoztam és fogat mostam, majd feldobtam egy enyhe sminket, ami nem segített túl sokat... nagyjából fél óra múlva vissza mentem a szobámba és felöltöztem. Fekete skinny jeans és egy feliratos póló, már készen is voltam. Gyorsan kifésültem a hajam és indultam is a konyhába. Felkaptam egy csomagolt kávét és egy szelet kalácsot az úton ettem meg. Igen, tudom hogy nagyon gusztusos, de megéri, ha később kell felkelnem.

A busz ma hamar jött és szerencsére ülőhely is volt, tehát boldogan indult a napom.

A suli udvarára egy kissé lerobbant kocsi mellett megláttam a drága barátnőmet és bátyját, amint ölik egymást.

- Nem vihetlek haza, máshova megyek!

- Nem érdekel, nincs messze, és ha már megkaptad ezt a szart, akkor elviszel!- Kinga idegesen a kocsi felé intett.

- Szar?? Csak irigykedsz.

- Még nem is lehet jogsim, minek nekem ilyen csotrogány?

- Na ezért sem viszlek el! - Bence elviharzott mellettem, én pedig oda léptem Kingához.

- Ez az övé? - böktem meg a "kocsit".

- Igen... elő ajándék a szülinapjára. És nem visz haza, ezt nem hiszem el! - dühösen dobbantott a lábával és elindultunk az épület felé.

- Nyugi, csak pár hónapot kell kibírnod vele, és fősulira megy. - próbáltam vigasztalni, de nem jött össze.

- És akkor suliba sem fog hozni, király.

- Ne csináld már, busszal kb 10 perc mire beérsz!

- De ez így sokkal egyszerűbb! - csalódottan merengett a földre, majd felkiáltott - Basszus! Mesélj hogy vagy! Ah én és a tapintat...

- Ne aggódj, jól vagyok. - rá mosolyogtam. Tényleg jól vagyok?...

- Akkor jó... mondanom kell valamit. - idő közben be mentünk a mosdóba is, és most csak ketten voltunk bent.

- Baj van? - komolyan nézett rám, és ettől most nagyon megijedtem.

- Nem... de ezt mégsem itt kéne megbeszélnünk.

- Mi van?? Ne csináld ezt, ezek után mond el! - zavarodottságomban elnevettem magam.

- Ez nagy dolog. Suli után át tudsz jönni?

- Jézusom...persze, de nyugtass meg, hogy nincs baj!

- Nincs baj. - rám mosolygott és elmentünk a terembe.

Mondanom se kell, egész nap ezen járt az eszem. Vajon mit akarhat mondani ami ilyen fontos? Egyik szünetben írtam anyának smst, hogy át mennék, szerencsére meg engedte.

Suli után nagy mázlink volt, mert Kinga beszélt négy szem közt a bátyjával, aki végül bele ment, és haza vitt minket. 

A szüleik már otthon voltak, és Kinga megkérte Bencét hogy maradjon otthon, mert fontos dologról akar velünk beszélni. Persze végül nem ment sehova. Teljesen ki borultam, mi lehet az, amit velem és a családjával meg kell beszélnie?? 

Kicsit pakolgattunk meg ebédeltünk, utána Kinga megkért minket, hogy maradjunk az étkező asztalnál, mert beszélnünk kell. A tenyerem már csillogott, annyira izgultam, amikor felállt, és elkezdett folyni a könny a szeméből. Mindenki ijedten kapta oda a fejét, de mielőtt bármit is kérdezhettünk volna, ő kimondta hogy miért is vagyunk itt. Erre azt hiszem senki sem számított.

- Leszbikus vagyok.

Leesett az állam és meg sem bírtam szólalni. Bence két kezével az arcát kezdte dörzsölni. Az anyjuk csak azt suttogta hogy "istenem". Az apjuk felállt, oda ment mellé, és felpofozta. 

Az anyja felpattant, és miközben az apjuk kiabált, a nő átkarolta a zokogó lányt és intett egyet Bencének, hogy menjen ki. Gyorsan megfogta a kezem, és kivonszolt az étkezőből. 

- Ezt nem hiszem el... - mondta, mikor felértünk a szobájába, és idegesen járkálni kezdett.

- Sajnálom, hogy az apukátok... - és közbe vágott.

- Ne sajnáld! Tudtuk hogy ez lesz.

- Te tudtad??

- Mi? Nem, de bármi ilyenről van szó, ő felkapja a vizet. És én kettőjüket egyedül hagytam vele... - dühösen leült mellém az ágyára és dobolni kezdett az ujjaival a térdein.

- Jól lesznek, ne aggódj! - megsimítottam a karját, ő pedig rám emelte fátyolos tekintetét. Könnyezett.

Ekkor hatalmas csörömpölést hallottunk és az anyukájuk hangját

- Menj is el Zoltán!! Ma haza se gyere!

Bence döbbenten nézett maga elé, és én is hullajtottam néhány könnycseppet. Rám nézett, és...

Megcsókolt.

2. rész

Másnap mama felhívott minket, hogy papa sokkal jobban van, és már haza is mentek. 

Délelőtt gyorsan megírtam az összes házimat hétfőre, majd tanultam is, hiszen így tizedik év végén rengeteg dolgozat vár rám. Szívás. Néha elkalandoztak a gondolataim, miközben a kémia füzetem fölé görnyedtem...hm...vajon miért pont akkor? Ch, örök rejtély marad. Éppen egy egyenletet próbáltam megoldani, amikor a hidrogénről eszembe jutott a folyékony hidrogén. Kb egy hete láttam egy Castle rész, ahol a konyhában folyékony hidrogénnel öltek. Konyha. Éhes vagyok. Ennem kéne, de nincs mit, akkor viszont készíthetnék valamit. Pizza. De azt nehéz elkészíteni. Kéne rendelnem pizzát. De milyen legyen? 

Így jutottam el oda, hogy egy csípős, sonkás és kukoricás pizza szeletét majszolna ültem az ágyamon és tovább próbálkoztam a kémiával, de hogy őszinte legyek, hamar feladtam. 

Ez után, a kezemben egy nagy pohár vízzel, következhetett az irodalom. Olvasónaplót kellett írni, ezért elkezdtem olvasni a könyvet. Tudom, tudom, manapság senki sem olvas, de én szeretek, szóval miért is ne próbáljam meg ezt is? Elindítottam egy listát, néhány 5 seconds of summer dallal, és olvastam is. Kijegyzeteltem néhány fejezet tartalmát, majd át öltöztem. A pizsimből kibújtam, és egy pamut rövid nadrágot és egy laza pólót vettem fel. Szóval ugyanúgy festettem, de nem volt fülledt szagom.

Kiszaladtam a szobámból, át a nappalin, egyenesen a konyhába. Ettem egy joghurtot, majd kimentem az udvarra és ott felefonoztam egy kicsit. Ez annyit jelent, hogy posztoltam egy képet instagramra a virágainkról, mintha egész nap a szabadban szórakoznék, és nem pizsiben tanulnék a szobámban... bevált, máris 10 like volt rajta. 

Beszéltem egy kicsit Kingával, mivel tegnap már nem tudtunk. Sajnos megint sietett, de megbeszéltük, hogy majd találkozunk... valamikor. Igaz, osztálytársak vagyunk, de a suliban alig van időnk a sok házi másolás... akarom mondani fog órákra való készülés mellett beszélgetni. 

El kezdett esni az eső, ezért gyorsan beszaladtam a házba. Apa a konyhában tevénykedett, persze oda mentem hozzá, hogy megtudjam mi lesz a vacsi.

- Szia! Mit csinálsz? - felültem a pultra, és néztem ahogy kutat a fűszerek között.

- Találtam egy menő fogást! Imádni fogjátok! Csak nem találok valamit...

- Új recept? Apa, maradjuk a szokásosnál...

- Nem! Ez nagyon jó lesz. De hova is raktam...

- Mit keresel? - leugrottam mellé, és próbáltam meglesni a cuccot, ami a fazékban volt... talán darált hús, de nem biztos...

- Láttad a sót? - döbbenten néztem rá. Ez az ember nem találja a sót??

- Apa... a só a helyén van... - gondterhelten a hajába túrt.

- De az hol van? - lassan mögé léptem, és levettem egy polcról az üveget, amiben a só volt és átadtam neki - Köszönöm. 

- Apa, ugye tudod, hogy van még pizza?

- Az nem az igazi! - legyintett - Ez itthoni főzt, becsüld meg.

Inkább magára hagytam, és sunyiban elvettem egy almát a helyéről. Mert tudom hogy hol van a helye.

Be mentem a szobámba és bepakoltam holnapra. Még egy gyors pillantást vetettem a kémiára, de többre nem is méltattam, inkább bedobtam a többi könyv után a helyére, és célba vettem a fürdőt. Vettem egy gyors zuhanyt, majd a hajamat is megmostam. Így, pizsiben és törülközővel a fejemen mentem be az étkezőbe, hogy megterítsek. Éppen a lábost készültem kivinni, amikor bele pillantottam... hogy mi volt az? Fogalmam sincs. 

Amikor leültünk, apa büszkén mesélte, hogy ezt a receptet ma találta a neten, mi pedig anyával kierőltettünk egy mosolyt. Szedtünk az... ételből, valamilyen húsos mártás volt és rizs. Mondanom sem kell, mi anyával három kanál rizs mellé egy kicsi kanál szószt szedtünk. Nem arról van szó, hogy nem bízunk apában, csak a konyhába nem kéne beengednünk. 

Miután legyűrtük az adagunkat, anyával ott maradtunk takarítani. Én mosogattam, anya pedig "megszabadult" a mártástól. Ez után, amikor hallottuk hogy apa fürdik, gyorsan ettünk egy kis pizzát, majd mint akik semmit nem tettek gyorsan leültünk a kanapéra és tvztünk.  Ez csak egy átlagos vasárnap nálunk.

1. rész

Idegesen ültem a kórház várótermében, két oldalamon a szüleimmel. A nagymamám előttünk járkált ide-oda, és néha magában beszélt. Néhány csúnya szó is elhagyta a száját, emellett imák, hogy ne legyen semmi baj. Az egyik szoba ajtaja ekkor kicsapódott és egy orvos lépett ki rajta.

- Önök a Vágó család? - fordult felénk, majd kigombolta a fehér köpenyét. A mamám gyorsan rápillantott, és már ott is állt előtte.

- Igen! Minden rendben ment? - aggodalmasan dörzsölgette a kezét. Ez persze megérthető, hiszen a férfi, akit szeret, és akivel ma újította volna meg a házasságát 40 év után, szívrohamot kapott. 

- A férje jól van. - mama hangosan sóhajtott és leült a helyemre, amit természetesen az orvos érkezésekor elhagytam - Nem volt súlyos a vérzés, még el van altatva, de amint felébred bemehetnek hozzá.

- Köszönjük doktor úr! - anyukám átölelte a mamám, apa pedig kiment az autómatához. 

Én kimentem a folyosóra, és felhívtam a barátnőmet, Kingát, hogy minden rendben van.

- Akkor most haza mehet? - kérdezte Kinga, hangjában pedig érdeklődés hallatszott.

- Nem hiszem... de nemsokára bemehetünk hozzá. - bár nem látott, magamra erőltettem egy mosolyt. Valószínű, magamat akartam nyugtatgatni, hogy minden rendben lesz.

- Hé, menj ki!! - hirtelen belekiabált a drága barátnőm a telefonba a vonal másik végén - Valakivel beszélni szeretnék! - ekkor csörömpölés és koppanások hallatszottak - Add vissza!! - hirtelen csönd.

- Heló. Kinga, ott vagy?

- Dóri? - majdnem elejtettem a telefont, annyira nem számítottam a barátnőm bátyjára.

- Bence?

- Mi van? - o köszi, én is örülök hogy -fogalmam sincs miért- veled kell beszélnem..

- Add Kingát, beszélnem kell vele!

- Kinga most... - ekkor dübörgést hallottam a vonal másik feléről - elfoglalt. - amint ezt kimondta, meghallottam Kinga hangját.

- Engedj be, köcsög!! - döbbenten meredtem magam elé.

- Te bezártad?!

- Dehogyis! Inkább kizártam... - bele röhögtem a telefonba - Mondom hogy vicces. Na mi a helyzet Dóra?

- Légyszíves add Kingát, fontos dologról beszéltünk. 

- Rólam? Mert én eléggé fontos vagyok.

- Nem rólad.

- Bence engedj már be, kórházban van!! - hallottam Kinga hangját. Na ennyit arról hogy senki sem tudja még meg...

- Komolyan? - kérdezte Bence, majd egy kattanást hallottam.

- Igen.

- Mi történt? Jól vagy? - a hangjából eltűnt az erőltetett egoizmus, normális lett...már ha őt lehet normálisnak hívni. Kinga kiabált a háttérben, hogy minek zárta be jobban az ajtót a bátyja...

- Én jól vagyok, a papámnak volt agyvérzése. - nagyot sóhajtottam, ezt nehéz volt kimondani.

- De attól még nem vagy jól. Hallom. - ebbe a megható jelenetbe bele rondított Kinga dörömbölése, de nem mintha izgatott volna.

- Mi vagy te, pszichológus? - elnevette magát, a végén már a barátnőm is feladta hogy bejusson, ezért csend lett. Végre.

- Csak szeretnéd.  - ekkor az anyja hangját hallottam.

- Bence, add vissza Kingának a telefonját! - Bence erre hüledezve válaszolt.

- Mi....mi? Te rám küldted anyát?? - olyan hangosan nevettem, hogy már rosszul éreztem magam a sok beteg között a "jó kedvemmel" - Tessék. - újabb zörgést hallottam, majd Kinga hagját sokkal hangosabban.

- Köszönöm! - és ekkor letette. Bámultam a telefont, végre vissza kapja, hogy beszélhessünk, erre kinyom. Pár perccel később kaptam egy üzenetet a neten keresztül.

[Nem maradt pénzem, most megölöm Bencét, aztán töltök a telómra mánit, és hívlak!!]

Gyorsan beírtam a választ, hogy minden rendben, majd vissza mentem a családomhoz. Nagyjából 10 perc után papa felébredt, mi pedig bementünk hozzá. Nem látszott hogy agyvérzése volt, néhány perc után bent hagytuk kettesben a nagymamámmal.

Nem sokkal később kiderült, hogy holnap reggel haza is engedik, mama bent maradt az este, de mi hárman haza mentünk.

Egy óra múlva feküdtem be az ágyamba, és próbáltam pihenni. Kaptam kettő üzenetet, gyorsan meg is néztem őket. Az egyiket Kinga küldte.

[Jól vagy?? Még bent vagytok? Válaszolj és mesélj! Kilencig tudok válaszolni, utána dolgom van, puszi!!]

Megnéztem az órát, negyed tíz volt. Azért írtam neki hogy itthon vagyok, és minden oké, és néztem is a második üzenetet, Bencétől jött.

[Jól vagytok?]

Ő még elérhető volt, ezért válaszoltam neki.

[Igen, köszi.]

[Ki engedték a papádat?]

[Nem, de holnap már elmehet.]

[Akkor jó:)]

Eleinte nem hittem hogy megkérdezem, de ilyen vagyok, mindenbe bele kell ütnöm az orromat...

[Hol van Kinga?]

[A szobájában.]

[Biztos?]

[?]

[Azt monda, kilenctől dolga van...mi?]

[Várj.]

Vártam.

[Basszus. Egy kecske legel az ágyán!:o]

[Mi van??:D]

[Két szóval: jól van. Csak telefonál, gondolom tudta hogy hívni fogják.]

[Oké, köszi hogy megnézted. A kecskés poént pedig tőlem loptad!!]

[Van ilyen;) na megyek, jobbulást a papádnak.]

[Köszi:)]

Nem volt elérhető, én is lassan kiléptem mindenhonnan, majd el is aludtam.