Végre szombat van! Kihasználva az alkalmat, hogy nem kell egész nap az év végi hajtásra koncentrálnom, tíz órakor keltem. Kicsoszogtam a konyhába és megálltam anya mellett, a tűzhelynél.
- Hmm, tojás? - kérdeztem, miközben a sárga masszát stíröltem a serpenyőben... valamilyen kajához akarok hozzá menni.
- Persze! Hagymát kérsz a tiédbe?
- Igen! - felcsillant a szemem a zöldség neve hallatán.
- Akkor hozd fel a pincéből kérlek! - nagy gondolkodásba kezdtem... kell nekem annyira az a hagyma, hogy le kelljen sétálnom a pincébe..?
- Öö inkább nem kérek... - anya elnevette magát és a tányérból átöntötte a tojást a sercegő kolbászokra.
- Hihetetlenül lusta vagy!
- Tudom - mosolyogva kezdtem el teríteni az étkezőbe és szóltam apának, hogy lassan reggelizünk.
Felöltöztem egy hétköznapi ruhámba, majd eltüntettem a rántottát a tányéromról.
- Szóval... Bence felajánlotta, hogy ma is átjön matekozni. - mondtam, miközben még ettek - A héten dogát írok, és úgyis megyek boltba, akkor veszek narancslevet...
- Persze jöjjön - vágott közbe anya.
- ...minek neked narancslé? - tudakolta apa, miközben össze szedte a tányérokat.
- Azzal fizetek. - mondtam egyértelmű arckifejezéssel, ők pedig csak kérdőn néztek rám - mindegy csak... finom. - felálltam és vissza mentem a szobámba.
Tanultam egy picit a hétre, és az olvasónaplómat írtam. Éppen a véleményemet írtam le a fejezetről, amikor Bence hívott a telefonomon. (ezt onnan tudom, hogy neki a she's kinda hot volt beállítva csengőhangnak) Át rohantam a szobán, rávetettem magam az ágyamra, átnyúltam a szekrényemre és lekaptam a telefont.
- Szia! - szóltam bele, kicsit még lihegve.
- Jó reggelt!
- ...dél elmúlt. - közöltem vele a "hírt".
- Hétvége van, én ilyenkor kelek! - nevetve dőltem el a takarómon.
- Mizu?
- Gondoltam megbeszéljük hogy hányra menjek ma.
- Persze..4-re?
- Rendben, legyen narancslé! - és letette a telefont.
Gyorsan össze kötöttem a hajam, és indultam a cipőimért az előszobába. Felvettem egy fekete párt és az egyik táskámat. Elköszöntem anyáéktól és indultam a boltba. Bevásároltam sok mindent. Mivel ma én akartam főzni a vacsorát (áh nem azért hogy lenyűgözzem Bencét..) és nasi is kellett, nagyjából egy órát töltöttem az üzletben.
Mikor oda értem a bejárathoz, egy hatalmas csokor rózsát találtam a földön, egy kis üzenettel:
"Nem voltál itthon, de oda szerettem volna ezt adni. Szeret: Dani"
Wow, éreztem ahogy elpirulok, majd, mintha valaki követne, alaposan körbe néztem és elvigyorodtam. Felkaptam a csokrot (ami amúgy nem tetszett, utálom a rózsákat) az üzenetet pedig zsebre dugtam.
- Megjöttem! - kiáltottam apáéknak.
- Áh, Dóri! - apa oda jött hozzám és amikor meglátta a csokrot fájdalmasan elmosolyodott - Járt itt egy fiú, téged keresett. De úgy látom átadta amit szeretett volna...
- Igen, az ajtó előtt hagyta... - kínosan lerúgtam a cipőmet és eliszkoltam apa mellett.
A szobámba letettem a csokrot (direkt nem vízbe, ahh miért pont rózsát kellett küldenie?) és kisiettem a konyhába, főzni.
Nos nem vagyok valami profi... tehát egy egy khm... Dóris spagettit készítettem. Nem lett rossz, sőt, csak jobb lenne ha nem látnánk...
Az ebédet ma kihagytuk, mert nagyon sok lett a vacsorából. Egy kicsit beszélgettem telefonon Kingával, aki elmesélte hogy holnap randija lesz! Hogy ennek mennyire örültem! Át is hívott készülődni, természetesen megyek.
Gyorsan elkészültem a tanuláshoz, majd vártam Bencére. Közben zene szövegeket fordítottam, fel sem tűnt, hogy besétált a szobámba.
- Fordítasz? - kérdezte, én pedig annyira megijedtem tőle, hogy majdnem lerúgtam magamról a laptopot.
- Istenem... szia neked is! Kopogás ismerős? - mosolyogva leült mellém az ágyra.
- Kopogtam, de aki maxon hallgat zenét, arra nem lehet számítani ilyenkor. - kikapcsoltam a zenét, és letettem a gépet az oldalamra - kezdjük? - sóhajtottam egy hatalmasat.
- Essünk túl rajta.
Nagyjából két óra után anya kopogott be, hogy menjünk vacsorázni. Mi Bencével éppen vitatkoztunk, hogy szerintem márpedig a helyes megoldás 3, és ő rontotta el, és a logikus magyarázata nem számít.
Az asztalnál éppen egy kupac tésztát tekert fel a villájára és a szájához emelte, amikor észre vette hogy bámulom. A villa megállt a levegőben, és vissza tette a tányérra.
- Mi van, ez meg van mérgezve? - kérdezte, belőlem meg kitört a nevetés.
- Persze hogy meg van, de a narancslé is, szóval neked már mindegy - céloztam rá, hogy megivott több pohárral is.
- Akkor jó - mondta és elkezdte enni a vacsorát - mm ez finom lett Melinda! - dicsérte meg az anyámat, én meg köhintettem egyet.
- Én csináltam. - mondtam büszkén, a bókot várva.
- Akkor nem is jó. - rántotta meg a vállát, és bele ivott a poharába.
Még nálunk maradt nyolcig (most hogy anyáék is itthon voltak, tovább nem tudott) és éppen pakolni segítettem neki.
- Tudod... - szólított meg - egész nap az a cseszettnagy csokrot néztem. - bökött a fejével a földre, ahol a rózsa volt - Kitől van? - kérdezte, és rám kacsintott.
- Egy ismerősöm eldöntötte, hogy eléri, hogy belé szeressek...
- És ezt miért ilyen csalódottan mondod? Ez tök jó! - lépett mellém.
- Tudod, én nem szeretem, és nem is fogom... - kezét a vállamra tette a a szemembe nézett.
- Ezt nem tudhatod.
- Utálom a rózsákat. - felnevetett és egy füzetét a táskájába dobta.
- Akkor ezt jól elszúrta, az elején. - abba hagyta a nevetést és elém lépett - Melyik virágot szereted?
- Miért? - kérdeztem, mire csak megrántotta a vállát és egy tollat is bedobott a cuccaihoz - A tulipánt. - mondtam halkan, ő pedig felkapta a fejét és elmosolyodott.
- Meg van jegyezve. - kilépett az ajtómon én pedig követtem.
Elköszönt a szüleimtől, és kikísértem a kapuig - Holnap hívlak!
- .....oké. - zavartan válaszoltam, intett egyet és elindult a kocsija felé, én pedig visszamentem a házba.
Gyorsan elkészültem a tanuláshoz, majd vártam Bencére. Közben zene szövegeket fordítottam, fel sem tűnt, hogy besétált a szobámba.
- Fordítasz? - kérdezte, én pedig annyira megijedtem tőle, hogy majdnem lerúgtam magamról a laptopot.
- Istenem... szia neked is! Kopogás ismerős? - mosolyogva leült mellém az ágyra.
- Kopogtam, de aki maxon hallgat zenét, arra nem lehet számítani ilyenkor. - kikapcsoltam a zenét, és letettem a gépet az oldalamra - kezdjük? - sóhajtottam egy hatalmasat.
- Essünk túl rajta.
Nagyjából két óra után anya kopogott be, hogy menjünk vacsorázni. Mi Bencével éppen vitatkoztunk, hogy szerintem márpedig a helyes megoldás 3, és ő rontotta el, és a logikus magyarázata nem számít.
Az asztalnál éppen egy kupac tésztát tekert fel a villájára és a szájához emelte, amikor észre vette hogy bámulom. A villa megállt a levegőben, és vissza tette a tányérra.
- Mi van, ez meg van mérgezve? - kérdezte, belőlem meg kitört a nevetés.
- Persze hogy meg van, de a narancslé is, szóval neked már mindegy - céloztam rá, hogy megivott több pohárral is.
- Akkor jó - mondta és elkezdte enni a vacsorát - mm ez finom lett Melinda! - dicsérte meg az anyámat, én meg köhintettem egyet.
- Én csináltam. - mondtam büszkén, a bókot várva.
- Akkor nem is jó. - rántotta meg a vállát, és bele ivott a poharába.
Még nálunk maradt nyolcig (most hogy anyáék is itthon voltak, tovább nem tudott) és éppen pakolni segítettem neki.
- Tudod... - szólított meg - egész nap az a cseszettnagy csokrot néztem. - bökött a fejével a földre, ahol a rózsa volt - Kitől van? - kérdezte, és rám kacsintott.
- Egy ismerősöm eldöntötte, hogy eléri, hogy belé szeressek...
- És ezt miért ilyen csalódottan mondod? Ez tök jó! - lépett mellém.
- Tudod, én nem szeretem, és nem is fogom... - kezét a vállamra tette a a szemembe nézett.
- Ezt nem tudhatod.
- Utálom a rózsákat. - felnevetett és egy füzetét a táskájába dobta.
- Akkor ezt jól elszúrta, az elején. - abba hagyta a nevetést és elém lépett - Melyik virágot szereted?
- Miért? - kérdeztem, mire csak megrántotta a vállát és egy tollat is bedobott a cuccaihoz - A tulipánt. - mondtam halkan, ő pedig felkapta a fejét és elmosolyodott.
- Meg van jegyezve. - kilépett az ajtómon én pedig követtem.
Elköszönt a szüleimtől, és kikísértem a kapuig - Holnap hívlak!
- .....oké. - zavartan válaszoltam, intett egyet és elindult a kocsija felé, én pedig visszamentem a házba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése