Nem viszonoztam a csókot, de nem is toltam el magamból Bencét... biztosan ki volt borulva attól ami ma délután történt, megértem hogy olyan dolgokat tesz, amiket normális esetben nem tenne meg. Amikor elhúzódott tőlem idegesen felállt és kiment a szobából. Egy percig ülhettem az ágyon és gondolkoztam. EZ MI VOLT? Persze mint már mondtam, próbáltam figyelembe venni az előzményeket, de akkor is... mereven felálltam, és hatalmas léptekkel hagytam el a házat. Hallottam, hogy a nappaliban Bence és Panna (az anyukájuk) Kingát vigasztalja. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót és elsiettem a buszmegállóhoz.
Otthon anya várt, és levest főzött a konyhában. El is felejtettem hogy mennyi lehet az idő. Gyorsan elő halásztam a telefonomat, 17 óra volt.
- Szia Dóri! Na jól szórakoztatok? - nem akartam beavatni, ha Kinga sem szeretné... öntöttem magamnak egy kis teát és próbáltam normálisan viselkedni.
- Igen, jó volt. Apa hol van? - szerencsére nem tűnt fel a béna terelésem, úgyhogy simán válaszolt.
- Még dolgozik. Gondoltam főzök egy kicsit, nagyjából hétkor ér haza. - rám mosolygott, és megfűszerezte a levest.
Bementem a szobámba és gyorsan tanulni kezdtem. Nem sok sikerrel. A legjobb barátnőm meleg.
Ezen nem kéne kiborulnom, hiszen ugyanaz az ember, akit megkedveltem. De emlékszem, néhány hete még a plázában ebédeltünk és bámultuk meg pontoztuk a fiúkat. Lehet hogy már akkor is csak megjátszotta magát? Vagy csak pár napja lett...ilyen? Bunkóságnak éreztem, hogy ezen agyalok, de a hír hallatán a bátyja megcsókolt... jogomban állt ezen gondolkozni. Apropó Bence. Vajon miért csinálta? Csak vigaszra vágyott? Akkor öleljen meg... Ez így sehogy sem jó!
- Dóri, kész a vacsi! - anya kiáltott be, én pedig megpróbáltam mindent elhessegetni a fejemből.
Ki mentem az étkezőbe és neki láttunk ketten a levesnek. Kicsit beszélgettünk, de sajnos feltűnően szótlan voltam. Úgy döntött nem zaklat, elkönyvelte ezt is a kamaszkori problémáimnak. Hát végül is kamasz vagyok. És problémám van.
Másnap reggel nagyon nyűgösen keltem, szóval amolyan "ne szólj hozzám délig" hangulatom volt. Gyorsan elkészültem, sötétkék farmert és lila pólót vettem fel, barna hosszú hajamat csak össze kötöttem, és indultam is. Út közben vettem egy erős kávét a sarki kis boltban, és persze kellett valamilyen pékáru is...vettem három túrós fornettit, és szaladtam a buszmegállóba. Éppen elkaptam a megtömött járművet, és bevánszorogtam a suliba.
Nem tudtam hogy miképp viselkedjek a testvérpárral, tehát próbáltam úgy tenni mintha semmi sem lett volna tegnap. Ők nem mentek bele a játékba.
Bár Bencével suliban nem nagyon beszélek, ma még csak a közelembe sem jött, kimondottam került engem. Kinga teljesen magába volt roskadva. Néha oda mentem hozzá és próbáltam felvidítani, de csak unott pillantásokkal jutalmazott.
A napom nagy részét tanulással töltöttem. Sokat beszéltem más barátaimmal, de hiányzott a legjobb barátnőm... és Bence is.
kémiából dolgozatot is íratott velünk a tanár, ami persze nem ment valami jól.
Suli után csalódottan láttam, hogy Bence elhajt a kocsival, Kinga pedig sétál a buszmegálló felé. Gondoltam teszek még egy próbát és beszélek vele. Utána kocogtam, és mikor mellé értem, óvatosan átkaroltam.
- Szia! - rá villantottam fogaimat és felvettem az ő komótos tempóját.
- Szia. - fáradt tekintetét rám emelte és a szájának a sarka oilyan kettő miliméterrel feljebb mozdult.
- Mizujs? Ment a kémia? Ch hogy ne ment volna, most is ötösre állsz - ekkor tekintetét a járdára helyezte és a szavamba vágott.
- Nem ment. Nem tudtam semmit.
- Mi?? De hát...okos vagy! - szomorúan nézte az arcomat, ami nagyjából olyan lehetett mint A sikoly festmény - Mi történt?
- Tudod, hogy mi történt. - gyorsított a lépésein, de követtem és nem vettem le róla a kezem.
- Sajnálom az egészet... de mind melletted állunk...
- Nem igaz! - megvetette a lábát és megint sírni kezdett - apa megütött és lelépett, anya sem tud megszólalni, te és Bence meg otthagytatok, sőt, te szó nélkül le is léptél! Nem támogattok! - rettenetesen szégyelltem magam, és tudtam, nagyon elszúrtam a dolgot.
- Kinga, én nem azért mentem el, mert...
- Ó hagyjuk! - megint a szavamba vágott, és dühösen hátat fordított nekem.
- Komolyan mondom! Te vagy a legjobb barátom, nem miattad mentem el! De értsd meg, ha ott maradok csak hülyébb lett volna a helyzet!
- Nem lett volna az! Rád is szükségem lett volna, de leléptél. Ott hagytál. - lesütöttem a szemem - Miért csináltad?
Na ez szép! Most mondjak el neki mindent? De nem is hazudhattam. Hogy ez mekkora szívás!
- Össze vesztem Bencével. Ha ott maradok, mind a ketten furák lettünk volna, hidd el ez így jobb volt! - rám emelte könnyes szemét.
- Min vesztetek össze?
- Hosszú... majd elmesélem. - rámosolyogtam, ő nagyjából vissza mosolygott, majd elindult a megálló felé. Én megfordultam és haza felé igyekeztem.
Otthon még mindig nem beszéltem valami sokat, és bár Kingával már tudtam beszélni, attól még rosszul éreztem magam. Hamar lefeküdtem, és rögtön el is aludtam. Holnap Bencével kell beszélnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése