Másnap mama felhívott minket, hogy papa sokkal jobban van, és már haza is mentek.
Délelőtt gyorsan megírtam az összes házimat hétfőre, majd tanultam is, hiszen így tizedik év végén rengeteg dolgozat vár rám. Szívás. Néha elkalandoztak a gondolataim, miközben a kémia füzetem fölé görnyedtem...hm...vajon miért pont akkor? Ch, örök rejtély marad. Éppen egy egyenletet próbáltam megoldani, amikor a hidrogénről eszembe jutott a folyékony hidrogén. Kb egy hete láttam egy Castle rész, ahol a konyhában folyékony hidrogénnel öltek. Konyha. Éhes vagyok. Ennem kéne, de nincs mit, akkor viszont készíthetnék valamit. Pizza. De azt nehéz elkészíteni. Kéne rendelnem pizzát. De milyen legyen?
Így jutottam el oda, hogy egy csípős, sonkás és kukoricás pizza szeletét majszolna ültem az ágyamon és tovább próbálkoztam a kémiával, de hogy őszinte legyek, hamar feladtam.
Ez után, a kezemben egy nagy pohár vízzel, következhetett az irodalom. Olvasónaplót kellett írni, ezért elkezdtem olvasni a könyvet. Tudom, tudom, manapság senki sem olvas, de én szeretek, szóval miért is ne próbáljam meg ezt is? Elindítottam egy listát, néhány 5 seconds of summer dallal, és olvastam is. Kijegyzeteltem néhány fejezet tartalmát, majd át öltöztem. A pizsimből kibújtam, és egy pamut rövid nadrágot és egy laza pólót vettem fel. Szóval ugyanúgy festettem, de nem volt fülledt szagom.
Kiszaladtam a szobámból, át a nappalin, egyenesen a konyhába. Ettem egy joghurtot, majd kimentem az udvarra és ott felefonoztam egy kicsit. Ez annyit jelent, hogy posztoltam egy képet instagramra a virágainkról, mintha egész nap a szabadban szórakoznék, és nem pizsiben tanulnék a szobámban... bevált, máris 10 like volt rajta.
Beszéltem egy kicsit Kingával, mivel tegnap már nem tudtunk. Sajnos megint sietett, de megbeszéltük, hogy majd találkozunk... valamikor. Igaz, osztálytársak vagyunk, de a suliban alig van időnk a sok házi másolás... akarom mondani fog órákra való készülés mellett beszélgetni.
El kezdett esni az eső, ezért gyorsan beszaladtam a házba. Apa a konyhában tevénykedett, persze oda mentem hozzá, hogy megtudjam mi lesz a vacsi.
- Szia! Mit csinálsz? - felültem a pultra, és néztem ahogy kutat a fűszerek között.
- Találtam egy menő fogást! Imádni fogjátok! Csak nem találok valamit...
- Új recept? Apa, maradjuk a szokásosnál...
- Nem! Ez nagyon jó lesz. De hova is raktam...
- Mit keresel? - leugrottam mellé, és próbáltam meglesni a cuccot, ami a fazékban volt... talán darált hús, de nem biztos...
- Láttad a sót? - döbbenten néztem rá. Ez az ember nem találja a sót??
- Apa... a só a helyén van... - gondterhelten a hajába túrt.
- De az hol van? - lassan mögé léptem, és levettem egy polcról az üveget, amiben a só volt és átadtam neki - Köszönöm.
- Apa, ugye tudod, hogy van még pizza?
- Az nem az igazi! - legyintett - Ez itthoni főzt, becsüld meg.
Inkább magára hagytam, és sunyiban elvettem egy almát a helyéről. Mert tudom hogy hol van a helye.
Be mentem a szobámba és bepakoltam holnapra. Még egy gyors pillantást vetettem a kémiára, de többre nem is méltattam, inkább bedobtam a többi könyv után a helyére, és célba vettem a fürdőt. Vettem egy gyors zuhanyt, majd a hajamat is megmostam. Így, pizsiben és törülközővel a fejemen mentem be az étkezőbe, hogy megterítsek. Éppen a lábost készültem kivinni, amikor bele pillantottam... hogy mi volt az? Fogalmam sincs.
Amikor leültünk, apa büszkén mesélte, hogy ezt a receptet ma találta a neten, mi pedig anyával kierőltettünk egy mosolyt. Szedtünk az... ételből, valamilyen húsos mártás volt és rizs. Mondanom sem kell, mi anyával három kanál rizs mellé egy kicsi kanál szószt szedtünk. Nem arról van szó, hogy nem bízunk apában, csak a konyhába nem kéne beengednünk.
Miután legyűrtük az adagunkat, anyával ott maradtunk takarítani. Én mosogattam, anya pedig "megszabadult" a mártástól. Ez után, amikor hallottuk hogy apa fürdik, gyorsan ettünk egy kis pizzát, majd mint akik semmit nem tettek gyorsan leültünk a kanapéra és tvztünk. Ez csak egy átlagos vasárnap nálunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése