10. rész

Telefonom csengésére ébredtem. Jobban nem is indulhatna a nap... ismeretlen szám, remek.

- Igen? - nyöszörögtem a készülékbe, és felültem a most különösen kényelmes ágyamban.

- Dóri! Szia! Hogy vagy?

- ...Dani?

- Igen! Jó reggelt. Hogy aludtál? - az órára pillantottam, kilenc óra volt.

- Még alszom... - elnevette magát, pedig én komolyan beszélek - de tényleg. Veled mizu?

- Semmi különös, de beteg vagy? Olyan fura hangod... - sóhajtottam egy hatalmasat.

- A telefon keltett. Ahogy hívtál.

- Jesszusom... ez most komoly??

- Igen. - vissza dőltem és jobban betakaróztam.

- Kérlek ne haragudj! Azt hittem már fent vagy.

- Kilenckor?? Melyik hülye kel vasárnap kilenckor? - tettem fel a költői kérdést. (reggel nyűgös vagyok, nem éri meg velem beszélni)

- Sajnálom... azért a rózsa tetszett? - lesütöttem a szemem... eddig kétszer próbált a kedvemben járni, de mindkét alkalommal mellé lőtt.

- Igen... jó nagy csokor. - felnevetett.

- Ennek örülök! Na hagylak aludni, szia! - nem válaszoltam neki, csak kinyomtam a telefont és vissza aludtam. 

Kettő óra múlva sokkal kipihentebben és sokkal boldogabban másztam ki az ágyamból.

Anyáék vasárnap is dolgoznak, ezért csináltam magamnak gofrikat. Lassan megreggeliztem és felöltöztem egy kényelmes otthoni ruhába. Kitakarítottam a nappalit, és folytattam az olvasónaplóm írását.

Kora délután Kinga hívott, hogy nemsokára találkozik a barátjával, és hogy induljak hozzájuk. Felkaptam egy fekete farmert és kék pólót, majd kisiettem a házból, hogy elérjem a buszt.

- De ez túl lányos! - nyavajogott Kinga, miközben én és Bence az ágyán ülve mondtunk neki ötletek, hogy mit vegyen fel.

- Lány vagy, miért ne lenne jó? - kérdezte a fiú, és nagyon sóhajtva eldőlt az ágyon.

- Tessék, próbáld fel ezt is. - oda dobtam neki egy fekete ruhát. Rögtön vissza dobta mellénk.

- Nem jó! Valami színes kell... - gondolkozott el, Bence amint ezt meghallotta, úgy ült fel mint egy robot.

- De hát színesben vagy!

- De ez lányos!! - ismét beletúrt a szekrényébe és kivett egy lila ruhát - mit szóltok?

- Tetszik!  - mondta gyorsan a testvére, látszott minél inkább túl akar ezen lenni.

- Várjatok. - bement a füdőjébe és átöltözött - Oh ez tetszik nekem  is!

- Istenem... Kinga, nagyon szép vagy! - felpattantam és megnéztem a barátnőm ruháját. Elképesztő volt.

- Ez jó lesz, tovább léphetnénk? - morgott Bence és elkezdte nyomkodni a telefonját.

Leültettem Kingát egy székre és elkezdtem kisminkelni. Bence az ágyon ült és gitározott. Néha, amikor énekelt is egy számot, megállt a kezem... nagyon ügyes... és mi tagadás, hihetetlenül jól néz ki a gitárral!
Még egy utolsó ellenőrzés és Kinga kilépett az ajtón, indult a randijára. Én meg ott maradtam náluk Bencével.
Éppen pizzát sütött nekünk, amikor valaki becsengetett az ajtón. Gyorsan kiment a konyhából és ajtót nyitott Daninak.
- Mit keresel itt? - kérdeztem idegesen a fiút, aki csak megölelt üdvözlésképp majd átadott egy csomagot.
- Folytatódik a hadművelet. - nevetve rám kacsintott, Bence pedig köhögni kezdett - De úgy érzem máris mennem kell. Majd hívlak! - kiment az ajtón, Bence pedig kérdőn nézett rám.
- Ez a seggfej honnan tudta, hogy itt vagy nálunk? - megvontam a vállam és óvatosan kicsomagoltam a dobozt amit kaptam - Mit kaptál? - elhúztam a számat. Ez nem lehet igaz. 
- Csokit... - lassan letettem az édességet az asztalra, és megnéztem  hogy áll a pizza. Nagyon hülye fejet vághattam, mert Bencének feltűnt valami.
- A csoki finom, nem? - megvakartam a homlokomat.
- Én nem szeretem... - kitört belőle a röhögés, majdnem megfulladt.
- Ne idegelj!! - le kellett ülnie, és már én is nevettem - Kettő próbálkozásból egy sem jött be?! Sirok! - és tényleg sírt.
- Ami azt illeti, három próbálkozás. - szakadtunk a röhögéstől.
Megettük a pizzát, és úgy tűnt, a mai napot náluk töltöm, ugyanis evés után behívott a nappaliba és elindított egy filmet. Boldogan ültem le a kanapé másik felén és néztem a filmet. Pár perccel később felállt és kiment a konyhába. Egy nagy tál chipsel jött vissza, és leült az eredeti helyére,
- Ez most komoly? - kérdeztem nevetve, majd átült mellém, és vígan ettem a tálból.
Nagyjából a film közepénél járhattunk, amikor csörögni kezdett a telefonja és kiment a szobájába. Dühösen jött vissza, majd leült mellém és némán néztük a filmet.
Amikor vége lett, kikapcsolta a TV-t és kiment a konyhába. Megfogtam a chipses tálat és utána mentem. Az asztalnál ült és sört ivott, én pedig elöblítettem a tálat. Látszott hogy valami nagyon bántja, tehát leültem mellé, hátha elárulja mi történt. Idegesen ráncolta barna szemöldökét, és bele ivott az üvegébe. Ujjával az asztalon dobolni kezdett, én pedig megfogtam a kezét. Hirtelen rám emelte a szemeit.
- Mi történt?