Reggel természetesen miután kinyomtam az ébresztőmet, azonnal vissza is aludtam. A szükséges 5 perc ágyban töltött idő után, nagy nehezen kimásztam az ágyból.
A reggelek nekem sem a kedvenceim, úgyhogy célba is vettem a fürdőt, hogy minél előbb rendbe hozzam magam. Lezuhanyoztam és fogat mostam, majd feldobtam egy enyhe sminket, ami nem segített túl sokat... nagyjából fél óra múlva vissza mentem a szobámba és felöltöztem. Fekete skinny jeans és egy feliratos póló, már készen is voltam. Gyorsan kifésültem a hajam és indultam is a konyhába. Felkaptam egy csomagolt kávét és egy szelet kalácsot az úton ettem meg. Igen, tudom hogy nagyon gusztusos, de megéri, ha később kell felkelnem.
A busz ma hamar jött és szerencsére ülőhely is volt, tehát boldogan indult a napom.
A suli udvarára egy kissé lerobbant kocsi mellett megláttam a drága barátnőmet és bátyját, amint ölik egymást.
- Nem vihetlek haza, máshova megyek!
- Nem érdekel, nincs messze, és ha már megkaptad ezt a szart, akkor elviszel!- Kinga idegesen a kocsi felé intett.
- Szar?? Csak irigykedsz.
- Még nem is lehet jogsim, minek nekem ilyen csotrogány?
- Na ezért sem viszlek el! - Bence elviharzott mellettem, én pedig oda léptem Kingához.
- Ez az övé? - böktem meg a "kocsit".
- Igen... elő ajándék a szülinapjára. És nem visz haza, ezt nem hiszem el! - dühösen dobbantott a lábával és elindultunk az épület felé.
- Nyugi, csak pár hónapot kell kibírnod vele, és fősulira megy. - próbáltam vigasztalni, de nem jött össze.
- És akkor suliba sem fog hozni, király.
- Ne csináld már, busszal kb 10 perc mire beérsz!
- De ez így sokkal egyszerűbb! - csalódottan merengett a földre, majd felkiáltott - Basszus! Mesélj hogy vagy! Ah én és a tapintat...
- Ne aggódj, jól vagyok. - rá mosolyogtam. Tényleg jól vagyok?...
- Akkor jó... mondanom kell valamit. - idő közben be mentünk a mosdóba is, és most csak ketten voltunk bent.
- Baj van? - komolyan nézett rám, és ettől most nagyon megijedtem.
- Nem... de ezt mégsem itt kéne megbeszélnünk.
- Mi van?? Ne csináld ezt, ezek után mond el! - zavarodottságomban elnevettem magam.
- Ez nagy dolog. Suli után át tudsz jönni?
- Jézusom...persze, de nyugtass meg, hogy nincs baj!
- Nincs baj. - rám mosolygott és elmentünk a terembe.
Mondanom se kell, egész nap ezen járt az eszem. Vajon mit akarhat mondani ami ilyen fontos? Egyik szünetben írtam anyának smst, hogy át mennék, szerencsére meg engedte.
Suli után nagy mázlink volt, mert Kinga beszélt négy szem közt a bátyjával, aki végül bele ment, és haza vitt minket.
A szüleik már otthon voltak, és Kinga megkérte Bencét hogy maradjon otthon, mert fontos dologról akar velünk beszélni. Persze végül nem ment sehova. Teljesen ki borultam, mi lehet az, amit velem és a családjával meg kell beszélnie??
Kicsit pakolgattunk meg ebédeltünk, utána Kinga megkért minket, hogy maradjunk az étkező asztalnál, mert beszélnünk kell. A tenyerem már csillogott, annyira izgultam, amikor felállt, és elkezdett folyni a könny a szeméből. Mindenki ijedten kapta oda a fejét, de mielőtt bármit is kérdezhettünk volna, ő kimondta hogy miért is vagyunk itt. Erre azt hiszem senki sem számított.
- Leszbikus vagyok.
Leesett az állam és meg sem bírtam szólalni. Bence két kezével az arcát kezdte dörzsölni. Az anyjuk csak azt suttogta hogy "istenem". Az apjuk felállt, oda ment mellé, és felpofozta.
Az anyja felpattant, és miközben az apjuk kiabált, a nő átkarolta a zokogó lányt és intett egyet Bencének, hogy menjen ki. Gyorsan megfogta a kezem, és kivonszolt az étkezőből.
- Ezt nem hiszem el... - mondta, mikor felértünk a szobájába, és idegesen járkálni kezdett.
- Sajnálom, hogy az apukátok... - és közbe vágott.
- Ne sajnáld! Tudtuk hogy ez lesz.
- Te tudtad??
- Mi? Nem, de bármi ilyenről van szó, ő felkapja a vizet. És én kettőjüket egyedül hagytam vele... - dühösen leült mellém az ágyára és dobolni kezdett az ujjaival a térdein.
- Jól lesznek, ne aggódj! - megsimítottam a karját, ő pedig rám emelte fátyolos tekintetét. Könnyezett.
Ekkor hatalmas csörömpölést hallottunk és az anyukájuk hangját
- Menj is el Zoltán!! Ma haza se gyere!
Bence döbbenten nézett maga elé, és én is hullajtottam néhány könnycseppet. Rám nézett, és...
Megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése