Reggel bevetettem a villám-készülésemet, azaz 30 perc alatt indultam is a buszhoz. A kávé már a kezemben lötyögött a termoszban, a fánk utolsó darabjai meg már a számban voltak. Esős volt az idő, ezért ügyesen bele léptem egy tócsába a fekete bakancsommal. Szép volt.
A busz egy kicsit késett, de hamar beértem a suliba. Még volt 20 percem az első óráig, ezért megcsörgettem Kingát, hogy kb mikor ér be Bence a suliba. Ma muszáj volt vele is beszélnem erről az egészről. Állítólag ma volt nulladik órája is, tehát 5 perc múlva vége az órának. Elmentem a ahol éppen "tanult" és vártam. Ahogy sejtettem elsőnek hagyta el a termet, bennem meg előtört az adrelanin. Gyorsan oda mentem mellé, és megragadtam a karját.
- Beszélnünk kell! - idegesen szedte ki szorításomból az (izmos) kezét, és tovább sietett - Ne hagyj már itt! Miért nem akarsz beszélni Kingáról? - megtorpant és lassan rám nézett.
- Kingáról? Mi van vele? - ez ilyen hülye?? Vagy süket?
- Ömm nem rég meg tudtunk róla valamit, és te nem állsz vele szóba. - próbáltam emlékeztetni.
- Szoktam vele beszélni.
- Oh ne tegyél úgy mintha én teljesen hülye lennék! - kicsit odébb húzott, ki a tömegből.
- Ne égess már be. Egy tizedikessel beszélek...
- Jaj mintha jogosan lenne akkora egod!
- Most mi bajod van?! - dühösen emelkedett fölém, akkora szívás hogy 20 centivel is magasabb lehet.
- Te! Amit csinálsz!
- Fogd be! - megfogta a kezem és berángatott egy üres terembe és rálökött egy asztalra - Nem csinálok semmit!
- Dehogynem! - idegesen ültem fel, és próbáltam a szemébe nézni - Bunkó vagy a családoddal! - körözött egyet a szemével, és itt elszakadt nálam a cérna - Aznap megcsókoltál! Most meg kerülsz!! - És ha kerüllek?! - dühösen megütötte a tanári asztalt.
- De megcsókoltál, az istenit!
- Mert ideges voltam! Nekem az nem jelentett - itt elcsuklott a hangja, de nem sírt- semmit. - komolya rám nézett, majd kiviharzott a teremből.
Ez most komoly?? Végre beszélek vele, és itt is elrohan, plusz semmit sem mond. Na jó, leszarom. Már elnézést, de nem tudom mit tehetnék.
Aznap a kémia dolgozatom kettes lett, dobtam egy örömtáncot, és jöhetett a matek doga. Fúj. Na az is remélem kettes...
Beszéltem egy kicsit Kingával és szerencsére jobban van. Viszont az apjuk még nem ment haza, ami eléggé bántja őt.
A délután gyorsan eltelt, és éppen aludni készültem, amikor üzenetet kaptam.
[Szia! Tudunk beszélni?]
Bence küldte.
[Szia.]
Húha, ilyen az ha én dühös vagyok. Na ezért nem kell ujjat húzni velem. Ti is féltek?
[Ne bunkózz, éppen bocsánatot akarok kérni.]
[Ja hogy te így kérsz bocsánatot? Ne haragudj, nem vettem a lapot.-.-]
[Ne nehezítsd már meg. Na. Sajnálom hogy megcsókoltalak.]
[Huha. Őszinte bocsánatkérés. Kösz.]
[Istenem, mit akarsz, menjek oda hozzád és vigyek csokit, térdeljek le, oszt' ott kérjek bocsánatot???]
[Legalább személyesen tennéd!]
[Oké.]
És nem volt elérhető. Fuu oké, megpróbálok lenyugodni. Gyorsan lezuhanyoztam és lemostam a sminkem. A pizsimben kimentem a konyhába egy pohár narancsléért. Nyugisan iszogattam, miközben az élet nagy kérdésein gondolkoztam: mi lenne, ha amerikában születtem volna? Vagy ha gyilkos lennék?... no komment, nagyon fáradt lehetek...
Éppen egyéb okosságokon agyaltam, amikor megcsörrent a telefonom. Anyáék már lefeküdtek, ezért szélsebesen rohantam a telefonomért, amiből üvöltött 5sostól a she's kinda hot.
- Igen??
- Nektek mióta van kutyátok? - sok ugatás közepette felismertem Bence hangját.
- Nincs kutyánk! Mit csinálsz?
- Itt vagyok nálatok, de ezek a hülye kutyák nem fogják be! - ...mivan???
- Mi?? 11 óra, miért jönnél hozzánk? Ja és nincs kutyánk, szóval eltévedtél.
- Nem Ferenc utca 13?
- Ferenc utca 65, de semmi baj...
- Nyisd ki a kaput! - kinyomta a telefont, én pedig leblokkoltam. Bence ide jön én meg pizsiben vagyok??
Felvettem egy köntöst, bele bújtam a cipőmbe, és Bence úja hívott. Kinyomtam, és elindultam a kapu felé. Ott állt, rajta is pizsi volt.
- Te megőrültél? - kinyitottam a kaput és behívtam.
- Ja... tőled kaptam el. - rácsaptam a karjára, és töltöttem neki is narancslevet.
- Mit keresel itt? - nem zavartatta magát, felült az étkezőasztalra, én meg mégsem tűnhettem bénának, hát felugrottam mellé.
- Azt mondtad személyesen kérjek bocsánatot. - bele ivott a poharába, én meg teljesen lefagytam mellette. Éreztem hogy az arcom vörös lesz.
- Ezért jöttél ide?
- És mert finom a narancslevetek. - kiitta a poharat, és mintha otthon lenne, töltött magának még egy kicsit.
- Ne hülyéskedj, mindjárt fél tizenkettő. - vissza jött és megállt az asztal előtt.
- Oké. - bele túrt barna dús hajába és méregetni kezdett - sajnálom hogy nem voltam jó bátyja Kingának, és hogy megcsókoltalak. Csak ideges voltam. És nem is tudom miért, hiszen nem ítélhetem el a húgom. - annyira meghatódtam... tőle nem szoktam meg hogy ennyire komoly legyen.
- Semmi baj... de Kingától is bocsánatot kell kérned, ugye azt tudod...
- Persze. Csak vele könnyebb lesz. - rám kacsintott és megitta a harmadik adag narancslevét - Most mennem kell, hulla vagyok.
- Azt látom. - rákacsintottam én is, és leugrottam az asztalról, hogy kiengedjem.
Ki mentünk a kapuig, és el is indult, de még utána szóltam.
- Bence! - gyorsan megfordult, én pedig tök bénán álltam ott... - köszönöm. - rám mosolygott.
- Én köszönöm.
A délután gyorsan eltelt, és éppen aludni készültem, amikor üzenetet kaptam.
[Szia! Tudunk beszélni?]
Bence küldte.
[Szia.]
Húha, ilyen az ha én dühös vagyok. Na ezért nem kell ujjat húzni velem. Ti is féltek?
[Ne bunkózz, éppen bocsánatot akarok kérni.]
[Ja hogy te így kérsz bocsánatot? Ne haragudj, nem vettem a lapot.-.-]
[Ne nehezítsd már meg. Na. Sajnálom hogy megcsókoltalak.]
[Huha. Őszinte bocsánatkérés. Kösz.]
[Istenem, mit akarsz, menjek oda hozzád és vigyek csokit, térdeljek le, oszt' ott kérjek bocsánatot???]
[Legalább személyesen tennéd!]
[Oké.]
És nem volt elérhető. Fuu oké, megpróbálok lenyugodni. Gyorsan lezuhanyoztam és lemostam a sminkem. A pizsimben kimentem a konyhába egy pohár narancsléért. Nyugisan iszogattam, miközben az élet nagy kérdésein gondolkoztam: mi lenne, ha amerikában születtem volna? Vagy ha gyilkos lennék?... no komment, nagyon fáradt lehetek...
Éppen egyéb okosságokon agyaltam, amikor megcsörrent a telefonom. Anyáék már lefeküdtek, ezért szélsebesen rohantam a telefonomért, amiből üvöltött 5sostól a she's kinda hot.
- Igen??
- Nektek mióta van kutyátok? - sok ugatás közepette felismertem Bence hangját.
- Nincs kutyánk! Mit csinálsz?
- Itt vagyok nálatok, de ezek a hülye kutyák nem fogják be! - ...mivan???
- Mi?? 11 óra, miért jönnél hozzánk? Ja és nincs kutyánk, szóval eltévedtél.
- Nem Ferenc utca 13?
- Ferenc utca 65, de semmi baj...
- Nyisd ki a kaput! - kinyomta a telefont, én pedig leblokkoltam. Bence ide jön én meg pizsiben vagyok??
Felvettem egy köntöst, bele bújtam a cipőmbe, és Bence úja hívott. Kinyomtam, és elindultam a kapu felé. Ott állt, rajta is pizsi volt.
- Te megőrültél? - kinyitottam a kaput és behívtam.
- Ja... tőled kaptam el. - rácsaptam a karjára, és töltöttem neki is narancslevet.
- Mit keresel itt? - nem zavartatta magát, felült az étkezőasztalra, én meg mégsem tűnhettem bénának, hát felugrottam mellé.
- Azt mondtad személyesen kérjek bocsánatot. - bele ivott a poharába, én meg teljesen lefagytam mellette. Éreztem hogy az arcom vörös lesz.
- Ezért jöttél ide?
- És mert finom a narancslevetek. - kiitta a poharat, és mintha otthon lenne, töltött magának még egy kicsit.
- Ne hülyéskedj, mindjárt fél tizenkettő. - vissza jött és megállt az asztal előtt.
- Oké. - bele túrt barna dús hajába és méregetni kezdett - sajnálom hogy nem voltam jó bátyja Kingának, és hogy megcsókoltalak. Csak ideges voltam. És nem is tudom miért, hiszen nem ítélhetem el a húgom. - annyira meghatódtam... tőle nem szoktam meg hogy ennyire komoly legyen.
- Semmi baj... de Kingától is bocsánatot kell kérned, ugye azt tudod...
- Persze. Csak vele könnyebb lesz. - rám kacsintott és megitta a harmadik adag narancslevét - Most mennem kell, hulla vagyok.
- Azt látom. - rákacsintottam én is, és leugrottam az asztalról, hogy kiengedjem.
Ki mentünk a kapuig, és el is indult, de még utána szóltam.
- Bence! - gyorsan megfordult, én pedig tök bénán álltam ott... - köszönöm. - rám mosolygott.
- Én köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése