Idegesen ültem a kórház várótermében, két oldalamon a szüleimmel. A nagymamám előttünk járkált ide-oda, és néha magában beszélt. Néhány csúnya szó is elhagyta a száját, emellett imák, hogy ne legyen semmi baj. Az egyik szoba ajtaja ekkor kicsapódott és egy orvos lépett ki rajta.
- Önök a Vágó család? - fordult felénk, majd kigombolta a fehér köpenyét. A mamám gyorsan rápillantott, és már ott is állt előtte.
- Igen! Minden rendben ment? - aggodalmasan dörzsölgette a kezét. Ez persze megérthető, hiszen a férfi, akit szeret, és akivel ma újította volna meg a házasságát 40 év után, szívrohamot kapott.
- A férje jól van. - mama hangosan sóhajtott és leült a helyemre, amit természetesen az orvos érkezésekor elhagytam - Nem volt súlyos a vérzés, még el van altatva, de amint felébred bemehetnek hozzá.
- Köszönjük doktor úr! - anyukám átölelte a mamám, apa pedig kiment az autómatához.
Én kimentem a folyosóra, és felhívtam a barátnőmet, Kingát, hogy minden rendben van.
- Akkor most haza mehet? - kérdezte Kinga, hangjában pedig érdeklődés hallatszott.
- Nem hiszem... de nemsokára bemehetünk hozzá. - bár nem látott, magamra erőltettem egy mosolyt. Valószínű, magamat akartam nyugtatgatni, hogy minden rendben lesz.
- Hé, menj ki!! - hirtelen belekiabált a drága barátnőm a telefonba a vonal másik végén - Valakivel beszélni szeretnék! - ekkor csörömpölés és koppanások hallatszottak - Add vissza!! - hirtelen csönd.
- Heló. Kinga, ott vagy?
- Dóri? - majdnem elejtettem a telefont, annyira nem számítottam a barátnőm bátyjára.
- Bence?
- Mi van? - o köszi, én is örülök hogy -fogalmam sincs miért- veled kell beszélnem..
- Add Kingát, beszélnem kell vele!
- Kinga most... - ekkor dübörgést hallottam a vonal másik feléről - elfoglalt. - amint ezt kimondta, meghallottam Kinga hangját.
- Engedj be, köcsög!! - döbbenten meredtem magam elé.
- Te bezártad?!
- Dehogyis! Inkább kizártam... - bele röhögtem a telefonba - Mondom hogy vicces. Na mi a helyzet Dóra?
- Légyszíves add Kingát, fontos dologról beszéltünk.
- Rólam? Mert én eléggé fontos vagyok.
- Nem rólad.
- Bence engedj már be, kórházban van!! - hallottam Kinga hangját. Na ennyit arról hogy senki sem tudja még meg...
- Komolyan? - kérdezte Bence, majd egy kattanást hallottam.
- Igen.
- Mi történt? Jól vagy? - a hangjából eltűnt az erőltetett egoizmus, normális lett...már ha őt lehet normálisnak hívni. Kinga kiabált a háttérben, hogy minek zárta be jobban az ajtót a bátyja...
- Én jól vagyok, a papámnak volt agyvérzése. - nagyot sóhajtottam, ezt nehéz volt kimondani.
- De attól még nem vagy jól. Hallom. - ebbe a megható jelenetbe bele rondított Kinga dörömbölése, de nem mintha izgatott volna.
- Mi vagy te, pszichológus? - elnevette magát, a végén már a barátnőm is feladta hogy bejusson, ezért csend lett. Végre.
- Csak szeretnéd. - ekkor az anyja hangját hallottam.
- Bence, add vissza Kingának a telefonját! - Bence erre hüledezve válaszolt.
- Mi....mi? Te rám küldted anyát?? - olyan hangosan nevettem, hogy már rosszul éreztem magam a sok beteg között a "jó kedvemmel" - Tessék. - újabb zörgést hallottam, majd Kinga hagját sokkal hangosabban.
- Köszönöm! - és ekkor letette. Bámultam a telefont, végre vissza kapja, hogy beszélhessünk, erre kinyom. Pár perccel később kaptam egy üzenetet a neten keresztül.
[Nem maradt pénzem, most megölöm Bencét, aztán töltök a telómra mánit, és hívlak!!]
Gyorsan beírtam a választ, hogy minden rendben, majd vissza mentem a családomhoz. Nagyjából 10 perc után papa felébredt, mi pedig bementünk hozzá. Nem látszott hogy agyvérzése volt, néhány perc után bent hagytuk kettesben a nagymamámmal.
Nem sokkal később kiderült, hogy holnap reggel haza is engedik, mama bent maradt az este, de mi hárman haza mentünk.
Egy óra múlva feküdtem be az ágyamba, és próbáltam pihenni. Kaptam kettő üzenetet, gyorsan meg is néztem őket. Az egyiket Kinga küldte.
[Jól vagy?? Még bent vagytok? Válaszolj és mesélj! Kilencig tudok válaszolni, utána dolgom van, puszi!!]
Megnéztem az órát, negyed tíz volt. Azért írtam neki hogy itthon vagyok, és minden oké, és néztem is a második üzenetet, Bencétől jött.
[Jól vagytok?]
Ő még elérhető volt, ezért válaszoltam neki.
[Igen, köszi.]
[Ki engedték a papádat?]
[Nem, de holnap már elmehet.]
[Akkor jó:)]
Eleinte nem hittem hogy megkérdezem, de ilyen vagyok, mindenbe bele kell ütnöm az orromat...
[Hol van Kinga?]
[A szobájában.]
[Biztos?]
[?]
[Azt monda, kilenctől dolga van...mi?]
[Várj.]
Vártam.
[Basszus. Egy kecske legel az ágyán!:o]
[Mi van??:D]
[Két szóval: jól van. Csak telefonál, gondolom tudta hogy hívni fogják.]
[Oké, köszi hogy megnézted. A kecskés poént pedig tőlem loptad!!]
[Van ilyen;) na megyek, jobbulást a papádnak.]
[Köszi:)]
Nem volt elérhető, én is lassan kiléptem mindenhonnan, majd el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése