- Menj el, Dóri. - mondta ki rezzenéstelen hanggal - Menj el. Most. - kihúzta kezét az enyém alól, felállt és bement a szobájába. Ott ültem teljesen megbántva... miért nem bízik bennem? Lassan felálltam a székről és felvettem a cipőmet. Nyitottam az ajtót és még egyszer hátra néztem. Nem jött ki. Kiléptem a bejáraton és haza indutam.
Otthon főztem magamnak egy bögre teát és az ágyamon ülve, betakarózva gondolkoztam. Valami bántja Bencét és titkolja előlem. Tudom hogy nem vagyunk annyira jóban, de szinte egy hete tanít engem, és ma ok nélkül együtt lógtunk. Lehet hogy nem tudnék rajta segíteni, de legalább meghallgatnám... anya nyitott be a szobámba.
- Hát te még fent vagy?? - döbbenten nézte az ágyam - Holnap hétfő és mindjárt éjfél, aludj! - becsukta az ajtót és megint egyedül voltam.
Máris éjfél lenne? El kéne készülnöm. Gyors zuhany után már aludtam is az ágyamban.
Reggel az életem visszatért a régi kerékvágásba. Kapkodva készültem el, fekete farmert és szürke pólót vettem fel, majd felkaptam egy hordózható teát és szaladtam is a buszmegállóba. Beelőztem egy kb velem egykorú fiút a járművön és levágódtam egy székbe. Elkezdtem átolvasni a matek füzetemet, ma dogát írok és nem lehet hármasnál rosszabb. Habár Bence tanított, nagyon félek. Na igen, Bence. Nem telt el perc hogy nem gondoltam volna arra a pillanatra amikor elküldött a házukból. Mi zaklathatta fel ennyire? És miért érzem hogy valamit elfelejtettem? Vagy hiányzik valami, valami rutin szerű... Dani. Vajon hol van? Főleg ezen a héten furcsa hogy nem látom. De kit érdekel Dani, ha matek dogát írok? És...kit érdekel a matek, ha Bence furcsa velem?
Egész úton ez a gondolat menet játszódott le bennem többször is, majd a buszút utolsó 10 percében próbáltam a tananyagra koncentrálni. Nem ment.
A suliban Kinga a randiáról tudott csak beszélni, ami nem is zavart, csak nem nagyon tudtam rá figyelni.
Aztán jött is a matek doga. Óra előtti szünetben elküldtem Kingát, és átnéztem a füzetemet. Nem szúrhatom el. Éppen újra kezdtem volna az olvasását a tananyagnak, amikor Bence lépett elém. Felnéztem rá, kinyitotta a száját, mint aki mondani akar valamit, de nem tette. Becsukta ajkai és ott hagyott. Néztem ahogy egyre messzebb kerül tőlem, mindkét értelemben... lassan utána indultam, de három lépés után meg is szólalt a csengő. Gyorsan bementem a terembe és kezdődhetett a dolgozat.
Otthon azonnal letusoltam, pizsiben elindítottam egy fall out boy CD-t, és nagy táncolások közepette szedtem magamnak húslevest. Gondoltam most, hogy apáék vásárolnak, nekem pedig nincs valami jó kedvem, hagyom a szabályokat, a nappaliban fogok enni. Miután elfogyasztottam a fincsi vacsorámat, kipakoltam a cuccaimat a táskámból és tovább énekeltem.
- "One night, yeah, and one more time, thanks for the memories, thanks for the memories; see, he tastes like you only sweeter!" - kiáltottam, miközben beugráltam a szobámba egy tollért.
Amikor vissza futottam a nappaliba és folytattam az "éneklést", megpillantottam Bencét a kanapén ülve, annyira megijedtem, hogy hanyatt estem a padlón. Rögtön felállt és oda jött segíteni. Hátat fordítottam neki, amikor Kinga jött nekem szemből. Sikítottam egy hatalmasat és odébb ugrottam.
- Mit csináltok itt?! És hogy jöttetek be?? - szaporán vettem a levegőt és leültem a földre.
- Nyugi, az ajtó nyitva volt és bejöttünk. - vont vállat a barátnőm.
- De minek? - néztem kettejüket és reménykedtem hogy anyáék még nem érnek haza egy hamar.
- Bence korrepetál és elkísértem - leült a kanapéra és nyomkodni kezdte a telefonját. Bence, aki ma feltűnően szóba sem állt velem most azt hiszi csak úgy tanulni fogok vele? Azt már nem.
- Ma megírtam a dolgozatot, nem kell több segítség. - mondtam magabiztosan és farkasszemet néztem a fiúval - Elmehettek.
- Ez hülyeség, nem erre az egy dolira kell a felkészítés! Na gyere, ülj ide...
- Nem! - kiáltottam, és sóhajtottam egy nagyot - Most menjetek el.
Kinga felállt és lassan kiment a házamból, majd a bátyja követte őt. Elkezdtem pakolni a könyveimet egyik helyről a másikra. Lehalkítottam a zenét és írni kezdtem a házit. Nagyjából egy perc telt el, valaki kopogott az ajtón. Oda sétáltam és nagyra nyitottam, Bence állt velem szemben.
- Mit akarsz? - szegeztem rögtön neki a kérdést.
- Be mehetek?
- Nem.
- Figyelj Dóri, én sajnálom hogy nem voltam veled őszinte.
- Nem, Bence, most sem vagy őszinte. - próbáltam becsukni kettőnk között az ajtót, de nálam sokkal erősebb volt. Megfogta a kilincset és kihúzta a másikat a kezemből - Nem akarok veled beszélni. - hazudtam. Azt akartam ha mindent elmagyaráz, de erre nem láttam nagy esélyt.
- Dóri! Nem mondhatom el mi történt, de te lennél az első személy aki megtudná, ígérem.
- Bizonyítsd be! - tettem keresztbe a kezem és kihívóan néztem rá. Bele túrt a hajába és lesütötte a szemét.
- Nem mondhatok semmit...
- Ne már! Miről van szó? - végre a szemembe nézett és sóhajtott.
- Tényleg nem mondhatom el.
- Senki sem tudja? - dőltem neki a falnak.
- Kinga tudja...
- Mi?! Te elmondtad a legjobb barátomnak? És most ő is hazudott nekem?
- Csak 2 perce tudta meg! - tiltakozott azonnal.
- Nem érdekel, akkor is tudja! - megböktem a mellkasát és elkapta a csuklómat. Nem szorította, de nem tudtam elhúzni onnan.
- Fejezd be, nem akarom hogy megtudd... - suttogta, majd elengedett. Anya kocsija állt meg mellettünk és mindketten kiszálltak belőle. De jókor jöttek... Mi Bencével még mindig farkasszemet néztünk. Próbáltam belőle kiolvasni valamit, de talán félelmet láttam csak.
- Sziasztok! - kiáltott anya és mellénk lépett - Ma is tanultatok?
- Nem. - mondtam, le sem véve a szemem Bencéről.
- Akkor drágám, nyugodtan maradj még! - hívta meg anya Bencét.
- Nem tud maradni. - válaszoltam helyette is és bementem a házba.
Bezárkóztam a szobámba és kicsordult az első könnycseppem.
Aztán jött is a matek doga. Óra előtti szünetben elküldtem Kingát, és átnéztem a füzetemet. Nem szúrhatom el. Éppen újra kezdtem volna az olvasását a tananyagnak, amikor Bence lépett elém. Felnéztem rá, kinyitotta a száját, mint aki mondani akar valamit, de nem tette. Becsukta ajkai és ott hagyott. Néztem ahogy egyre messzebb kerül tőlem, mindkét értelemben... lassan utána indultam, de három lépés után meg is szólalt a csengő. Gyorsan bementem a terembe és kezdődhetett a dolgozat.
Otthon azonnal letusoltam, pizsiben elindítottam egy fall out boy CD-t, és nagy táncolások közepette szedtem magamnak húslevest. Gondoltam most, hogy apáék vásárolnak, nekem pedig nincs valami jó kedvem, hagyom a szabályokat, a nappaliban fogok enni. Miután elfogyasztottam a fincsi vacsorámat, kipakoltam a cuccaimat a táskámból és tovább énekeltem.
- "One night, yeah, and one more time, thanks for the memories, thanks for the memories; see, he tastes like you only sweeter!" - kiáltottam, miközben beugráltam a szobámba egy tollért.
Amikor vissza futottam a nappaliba és folytattam az "éneklést", megpillantottam Bencét a kanapén ülve, annyira megijedtem, hogy hanyatt estem a padlón. Rögtön felállt és oda jött segíteni. Hátat fordítottam neki, amikor Kinga jött nekem szemből. Sikítottam egy hatalmasat és odébb ugrottam.
- Mit csináltok itt?! És hogy jöttetek be?? - szaporán vettem a levegőt és leültem a földre.
- Nyugi, az ajtó nyitva volt és bejöttünk. - vont vállat a barátnőm.
- De minek? - néztem kettejüket és reménykedtem hogy anyáék még nem érnek haza egy hamar.
- Bence korrepetál és elkísértem - leült a kanapéra és nyomkodni kezdte a telefonját. Bence, aki ma feltűnően szóba sem állt velem most azt hiszi csak úgy tanulni fogok vele? Azt már nem.
- Ma megírtam a dolgozatot, nem kell több segítség. - mondtam magabiztosan és farkasszemet néztem a fiúval - Elmehettek.
- Ez hülyeség, nem erre az egy dolira kell a felkészítés! Na gyere, ülj ide...
- Nem! - kiáltottam, és sóhajtottam egy nagyot - Most menjetek el.
Kinga felállt és lassan kiment a házamból, majd a bátyja követte őt. Elkezdtem pakolni a könyveimet egyik helyről a másikra. Lehalkítottam a zenét és írni kezdtem a házit. Nagyjából egy perc telt el, valaki kopogott az ajtón. Oda sétáltam és nagyra nyitottam, Bence állt velem szemben.
- Mit akarsz? - szegeztem rögtön neki a kérdést.
- Be mehetek?
- Nem.
- Figyelj Dóri, én sajnálom hogy nem voltam veled őszinte.
- Nem, Bence, most sem vagy őszinte. - próbáltam becsukni kettőnk között az ajtót, de nálam sokkal erősebb volt. Megfogta a kilincset és kihúzta a másikat a kezemből - Nem akarok veled beszélni. - hazudtam. Azt akartam ha mindent elmagyaráz, de erre nem láttam nagy esélyt.
- Dóri! Nem mondhatom el mi történt, de te lennél az első személy aki megtudná, ígérem.
- Bizonyítsd be! - tettem keresztbe a kezem és kihívóan néztem rá. Bele túrt a hajába és lesütötte a szemét.
- Nem mondhatok semmit...
- Ne már! Miről van szó? - végre a szemembe nézett és sóhajtott.
- Tényleg nem mondhatom el.
- Senki sem tudja? - dőltem neki a falnak.
- Kinga tudja...
- Mi?! Te elmondtad a legjobb barátomnak? És most ő is hazudott nekem?
- Csak 2 perce tudta meg! - tiltakozott azonnal.
- Nem érdekel, akkor is tudja! - megböktem a mellkasát és elkapta a csuklómat. Nem szorította, de nem tudtam elhúzni onnan.
- Fejezd be, nem akarom hogy megtudd... - suttogta, majd elengedett. Anya kocsija állt meg mellettünk és mindketten kiszálltak belőle. De jókor jöttek... Mi Bencével még mindig farkasszemet néztünk. Próbáltam belőle kiolvasni valamit, de talán félelmet láttam csak.
- Sziasztok! - kiáltott anya és mellénk lépett - Ma is tanultatok?
- Nem. - mondtam, le sem véve a szemem Bencéről.
- Akkor drágám, nyugodtan maradj még! - hívta meg anya Bencét.
- Nem tud maradni. - válaszoltam helyette is és bementem a házba.
Bezárkóztam a szobámba és kicsordult az első könnycseppem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése