6. rész

Már a buszon ültem és zenét hallgattam, amikor egy fiú levágódott mellém, és megbökte a karom. Megvártam a Tomorrow never dies reflénjének a végét, aztán kihúztam a fülest a fülemből és ránéztem. Szőke dús haj, barna nagy szemek és egy szemöldök piercing. Na mit mondjak, nem volt csúnya... rám villantotta hófehér mosolyát és a jobb kezét felém nyújtotta.

- Szia, Dani vagyok! - megráztam a kezét, de volt olyan pillanat hogy ne vesztem volna el  a szemeiben? Nem hiszem.

- Dóri. - mosolyogva felém fordult.

- Suliba mész?

- Igen... - reggel 7 van, szerinte hova megyek? - Három megálló és leszállok. Elmondtam neki hogy hova járok suliba, és döbbent arcal nézett.

- Néhány barátom is oda jár!

- Az tök jó - erre milyen választ kellett volna adnom? - Hogy hívják őket, talán ismerem valamelyikőjüket.

- Bogi, Anna, Tomi, Peti és Bert. - hát lehetek én ennél is gázabb??

- Nem, egyiket sem... - nevetve fogta meg a karomat.

- Nem baj az, majd bemutathatlak nekik!

- Oké, köszi... hány éves vagy?

- Húsz. És te? Kb tizenhétnek tűnsz.

- Annyi vagyok. - megint elnevette magát - Itt fogok leszállni, szóval ne haragudj de...- lassan felálltunk, ő kiengedett a helyemről - köszi.

- Nincs mit! Na Dóri, majd még találkozunk! - rám villantotta vakító mosolyát, én elolvadtam és leszálltam a buszról.

Wow.

Mindent elmeséltem Kingának és együtt örültünk. Elmondta, hogy Dani ismerősei Bence osztálytársai a 13.b-ből. Sőt, Anna Bence barátnője. Na én ezt nem tudtam!! De...miért zavar? Most találkoztam egy nagyon helyes fiúval, miért érdekel Bence? Nem mintha ő nem lenne helyes... uram isten, a legjobb barátnőm bátyjáról nem mondhatok ilyeneket! Gyorsan eltereltem a gondolataimat más irányba.
- És hogy vagy? - kérdeztem Kingát. A lány idegesen a füle mögé tűrte szőke haját és lesütötte a szemét. Tudta hogy a nemrég kiderült dologról kérdezem.
- Jól... apa haza jött. Már jobban van ő is. - magára erőltetett egy mosolyt és végre a szemembe nézett - És ha már a szerelmi életünkről van szó... emlékszel, úgy volt egy ismerősöm már tudta előttetek, hogy... nem a fiúkat szeretem.
- Igen, emlékszem. Csak nem...?
- Úgy hívják Kata. - rámosolyogtam Kingára - ami azt illeti... ő mondta nekem, hogy szerelmes belém. És akkor jöttem rá, hogy én viszonzom az érzéseit.
- Istenem Kinga, ez fantasztikus! - őszintén? Azt hittem egyhamar nem talál magának párt.
- Ugye? Ami azt illeti... tegnap éjjel Bence elment otthonról. Nem vitte el a kocsit, és nagyon aggódtam, hát megvártam - lesütöttem a szemem, tudtam akkor hozzám ment - és mikor megjött...wow, mintha kicserélték volna! Annyira kedves volt, neki is elmondtam hogy mi a helyzet Katával, és hihetetlen volt...
-És azt tudod hogy hova ment?
- Igen, Annánál volt. Úgy látszik miatta változott meg. - mivan?? Azt mondta Annával volt? De miért? Miért nem mondta el hogy hozzám jött?
- Ezt jó hallani. - nem volt jó hallani... de magamra erőltettem egy mosoly szerű dolgot, és béna indokok közepette elindultam órára.
Matek dogám egyes lett...mi más? Anya ki fog nyírni. Aztán apa is. És bármilyen hülyén is hangzik, Kinga is ki fog nyírni. És ha már voltam szellem és zombi is, akkor írhatom a következő dogámat.
Amikor haza értem, gondoltam gyorsan legyünk túl ezeken, elmondtam anyáéknak hogy mit sikerült alakítanom.
- Egyes?? Dóra, mondtuk hogy jól kell teljesítened! - anya dühösen oktatott ki, apa pedig mellette bólogatott. Tipikus.
- Tudom anya, de nem megy jobban!
- Dehogynem! - morcosan leült a kanapéra és azt hiszem a büntetésemen agyalt.
- Kellene egy tanár. - mondta apa, én pedig elárulva éreztem magam. Mint sok helyen, itt is anya hozza meg a végső döntéseket, és most apa remek ötletet adott neki. A francba...
- Ez az! Kell egy külön matektanár! Tudsz valakit a suliból? - meresztette rám a tekintetét. Teljesen leesett az állam.
- Lehet...de muszáj ezt...?
- Igen! Na most menj tanulni. - ezzel el is küldött a nappaliból. 
Csalódottan hívtam fel Kingát, hogy mi lett a sorsom. Először kioktatott, hogy magamtól miért nem tudok tanulni (persze ő könnyen beszél, kitünő tanuló ként) aztán együtt érzően hallgatta nyavajgásomat. Megállapodtunk, hogy holnap segít találni egy tanárt, akár suliban, akár valahol a neten. 
Ez után gyorsan elkészültem, tanultam és le is feküdtem. Hosszú nap.

5. rész

Reggel bevetettem a villám-készülésemet, azaz 30 perc alatt indultam is a buszhoz. A kávé már a kezemben lötyögött a termoszban, a fánk utolsó darabjai meg már a számban voltak. Esős volt az idő, ezért ügyesen bele léptem egy tócsába a fekete bakancsommal. Szép volt. 

A busz egy kicsit késett, de hamar beértem a suliba. Még volt 20 percem az első óráig, ezért megcsörgettem Kingát, hogy kb mikor ér be Bence a suliba. Ma muszáj volt vele is beszélnem erről az egészről. Állítólag ma volt nulladik órája is, tehát 5  perc múlva vége az órának. Elmentem a ahol éppen "tanult"  és vártam. Ahogy sejtettem elsőnek hagyta el a termet, bennem meg előtört az adrelanin. Gyorsan oda mentem mellé, és megragadtam a karját.

- Beszélnünk kell! - idegesen szedte ki szorításomból az (izmos) kezét, és tovább sietett - Ne hagyj már itt! Miért nem akarsz beszélni Kingáról? - megtorpant és lassan rám nézett.

- Kingáról? Mi van vele? - ez ilyen hülye?? Vagy süket?

- Ömm nem rég meg tudtunk róla valamit, és te nem állsz vele szóba. - próbáltam emlékeztetni.

- Szoktam vele beszélni.

- Oh ne tegyél úgy mintha én teljesen hülye lennék! - kicsit odébb húzott, ki a tömegből.

- Ne égess már be. Egy tizedikessel beszélek...

- Jaj mintha jogosan lenne akkora egod! 

- Most mi bajod van?! - dühösen emelkedett fölém, akkora szívás hogy 20 centivel is magasabb lehet.

- Te! Amit csinálsz!

- Fogd be! - megfogta a kezem és berángatott egy üres terembe és rálökött egy asztalra - Nem csinálok semmit!

- Dehogynem! - idegesen ültem fel, és próbáltam a szemébe nézni - Bunkó vagy a családoddal! - körözött egyet a szemével, és itt elszakadt nálam a cérna - Aznap megcsókoltál! Most meg kerülsz!! - És ha kerüllek?! - dühösen megütötte a tanári asztalt.

- De megcsókoltál, az istenit!

- Mert ideges voltam! Nekem az nem jelentett - itt elcsuklott a hangja, de nem sírt- semmit. - komolya rám nézett, majd kiviharzott a teremből.

Ez most komoly?? Végre beszélek vele, és itt is elrohan, plusz semmit sem mond. Na jó, leszarom. Már elnézést, de nem tudom mit tehetnék. 

Aznap a kémia dolgozatom kettes lett, dobtam egy örömtáncot, és jöhetett a matek doga. Fúj. Na az is remélem kettes...

Beszéltem egy kicsit Kingával és szerencsére jobban van. Viszont az apjuk még nem ment haza, ami eléggé bántja őt.
A délután gyorsan eltelt, és éppen aludni készültem, amikor üzenetet kaptam.
[Szia! Tudunk beszélni?]
Bence küldte.
[Szia.]
Húha, ilyen az ha én dühös vagyok. Na ezért nem kell ujjat húzni velem. Ti is féltek?
[Ne bunkózz, éppen bocsánatot akarok kérni.]
[Ja hogy te így kérsz bocsánatot? Ne haragudj, nem vettem a lapot.-.-]
[Ne nehezítsd már meg. Na. Sajnálom hogy megcsókoltalak.]
[Huha. Őszinte bocsánatkérés. Kösz.]
[Istenem, mit akarsz, menjek oda hozzád és vigyek csokit, térdeljek le, oszt' ott kérjek bocsánatot???]
[Legalább személyesen tennéd!]
[Oké.]
És nem volt elérhető. Fuu oké, megpróbálok lenyugodni. Gyorsan lezuhanyoztam és lemostam a sminkem. A pizsimben kimentem a konyhába egy pohár narancsléért. Nyugisan iszogattam, miközben az élet nagy kérdésein gondolkoztam: mi lenne, ha amerikában születtem volna? Vagy ha gyilkos lennék?... no komment, nagyon fáradt lehetek...
Éppen egyéb okosságokon agyaltam, amikor megcsörrent a telefonom. Anyáék már lefeküdtek, ezért szélsebesen rohantam a telefonomért, amiből üvöltött 5sostól a she's kinda hot.
- Igen??
- Nektek mióta van kutyátok? - sok ugatás közepette felismertem Bence hangját.
- Nincs kutyánk! Mit csinálsz?
- Itt vagyok nálatok, de ezek a hülye kutyák nem fogják be! - ...mivan???
- Mi?? 11 óra, miért jönnél hozzánk? Ja és nincs kutyánk, szóval eltévedtél.
- Nem Ferenc utca 13?
- Ferenc utca 65, de semmi baj...
- Nyisd ki a kaput! - kinyomta a telefont, én pedig leblokkoltam. Bence ide jön én meg pizsiben vagyok?? 
Felvettem egy köntöst, bele bújtam a cipőmbe, és Bence úja hívott. Kinyomtam, és elindultam a kapu felé. Ott állt, rajta is pizsi volt.
- Te megőrültél? - kinyitottam a kaput és behívtam.
- Ja... tőled kaptam el. - rácsaptam a karjára, és töltöttem neki is narancslevet.
- Mit keresel itt? - nem zavartatta magát, felült az étkezőasztalra, én meg mégsem tűnhettem bénának, hát felugrottam mellé.
- Azt mondtad személyesen kérjek bocsánatot. - bele ivott a poharába, én meg teljesen lefagytam mellette. Éreztem hogy az arcom vörös lesz. 
- Ezért jöttél ide?
- És mert finom a narancslevetek. - kiitta a poharat, és mintha otthon lenne, töltött magának még egy kicsit.
- Ne hülyéskedj, mindjárt fél tizenkettő. - vissza jött és megállt az asztal előtt.
- Oké. - bele túrt barna dús hajába és méregetni kezdett - sajnálom hogy nem voltam jó bátyja  Kingának, és hogy megcsókoltalak. Csak ideges voltam. És nem is tudom miért, hiszen nem ítélhetem el a húgom. - annyira meghatódtam... tőle nem szoktam meg hogy ennyire komoly legyen.
- Semmi baj... de Kingától is bocsánatot kell kérned, ugye azt tudod...
- Persze. Csak vele könnyebb lesz. - rám kacsintott és megitta a harmadik adag narancslevét - Most mennem kell, hulla vagyok.
- Azt látom. - rákacsintottam én is, és leugrottam az asztalról, hogy kiengedjem.
Ki mentünk a kapuig, és el is indult, de még utána szóltam.
- Bence! - gyorsan megfordult, én pedig tök bénán álltam ott... - köszönöm. - rám mosolygott.
- Én köszönöm. 

4. rész

Nem viszonoztam a csókot, de nem is toltam el magamból Bencét... biztosan ki volt borulva attól ami ma délután történt, megértem hogy olyan dolgokat tesz, amiket normális esetben nem tenne meg. Amikor elhúzódott tőlem idegesen felállt és kiment a szobából. Egy percig ülhettem az ágyon és gondolkoztam. EZ MI VOLT? Persze mint már mondtam, próbáltam figyelembe venni az előzményeket, de akkor is... mereven felálltam, és hatalmas léptekkel hagytam el a házat. Hallottam, hogy a nappaliban Bence és Panna (az anyukájuk) Kingát vigasztalja. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót és elsiettem a buszmegállóhoz.

Otthon anya várt, és levest főzött a konyhában. El is felejtettem hogy mennyi lehet az idő. Gyorsan elő halásztam a telefonomat, 17 óra volt.

- Szia Dóri! Na jól szórakoztatok? - nem akartam beavatni, ha Kinga sem szeretné... öntöttem magamnak egy kis teát és próbáltam normálisan viselkedni.

- Igen, jó volt. Apa hol van? - szerencsére nem tűnt fel a béna terelésem, úgyhogy simán válaszolt.

- Még dolgozik. Gondoltam főzök egy kicsit, nagyjából hétkor ér haza. - rám mosolygott, és megfűszerezte a levest.

Bementem a szobámba és gyorsan tanulni kezdtem. Nem sok sikerrel. A legjobb barátnőm meleg.

Ezen nem kéne kiborulnom, hiszen ugyanaz az ember, akit megkedveltem. De emlékszem, néhány hete még a plázában ebédeltünk és bámultuk meg pontoztuk a fiúkat. Lehet hogy már akkor is csak megjátszotta magát? Vagy csak pár napja lett...ilyen? Bunkóságnak éreztem, hogy ezen agyalok, de a hír hallatán a bátyja megcsókolt... jogomban állt ezen gondolkozni. Apropó Bence. Vajon miért csinálta? Csak vigaszra vágyott? Akkor öleljen meg... Ez így sehogy sem jó!

- Dóri, kész a vacsi! - anya kiáltott be, én pedig megpróbáltam mindent elhessegetni a fejemből.

Ki mentem az étkezőbe és neki láttunk ketten a levesnek. Kicsit beszélgettünk, de sajnos feltűnően szótlan voltam. Úgy döntött nem zaklat, elkönyvelte ezt is a kamaszkori problémáimnak. Hát végül is kamasz vagyok. És problémám van.

Másnap reggel nagyon nyűgösen keltem, szóval amolyan "ne szólj hozzám délig" hangulatom volt. Gyorsan elkészültem, sötétkék farmert és lila pólót vettem fel, barna hosszú hajamat csak össze kötöttem, és indultam is. Út közben vettem egy erős kávét a sarki kis boltban, és persze kellett valamilyen pékáru is...vettem három túrós fornettit, és szaladtam a buszmegállóba. Éppen elkaptam a megtömött járművet, és bevánszorogtam a suliba.

Nem tudtam hogy miképp viselkedjek a testvérpárral, tehát próbáltam úgy tenni mintha semmi sem lett volna tegnap. Ők nem mentek bele a játékba. 

Bár Bencével suliban nem nagyon beszélek, ma még csak a közelembe sem jött, kimondottam került engem. Kinga teljesen magába volt roskadva. Néha oda mentem hozzá és próbáltam felvidítani, de csak unott pillantásokkal jutalmazott. 

A napom nagy részét tanulással töltöttem. Sokat beszéltem más barátaimmal, de hiányzott a legjobb barátnőm... és Bence is.

kémiából dolgozatot is íratott velünk a tanár, ami persze nem ment valami jól. 

Suli után csalódottan láttam, hogy Bence elhajt a kocsival, Kinga pedig sétál a buszmegálló felé. Gondoltam teszek még egy próbát és beszélek vele. Utána kocogtam, és mikor mellé értem, óvatosan átkaroltam.

- Szia! - rá villantottam fogaimat és felvettem az ő komótos tempóját.

- Szia. - fáradt tekintetét rám emelte és a szájának a sarka oilyan kettő miliméterrel feljebb mozdult.

- Mizujs? Ment a kémia? Ch hogy ne ment volna, most is ötösre állsz - ekkor tekintetét a járdára helyezte és a szavamba vágott.

- Nem ment. Nem tudtam semmit.

- Mi?? De hát...okos vagy! - szomorúan nézte az arcomat, ami nagyjából olyan lehetett mint A sikoly festmény - Mi történt?

- Tudod, hogy mi történt. - gyorsított a lépésein, de követtem és nem vettem le róla a kezem.

- Sajnálom az egészet... de mind melletted állunk...

- Nem igaz! - megvetette a lábát és megint sírni kezdett - apa megütött és lelépett, anya sem tud megszólalni, te és Bence meg otthagytatok, sőt, te szó nélkül le is léptél! Nem támogattok! - rettenetesen szégyelltem magam, és tudtam, nagyon elszúrtam a dolgot.

- Kinga, én nem azért mentem el, mert...

- Ó hagyjuk! - megint a szavamba vágott, és dühösen hátat fordított nekem.

- Komolyan mondom! Te vagy a legjobb barátom, nem miattad mentem el! De értsd meg, ha ott maradok csak hülyébb lett volna a helyzet!

- Nem lett volna az! Rád is szükségem lett volna, de leléptél. Ott hagytál. - lesütöttem a szemem - Miért csináltad?

Na ez szép! Most mondjak el neki mindent? De nem is hazudhattam. Hogy ez mekkora szívás!

- Össze vesztem Bencével. Ha ott maradok, mind a ketten furák lettünk volna, hidd el ez így jobb volt! - rám emelte könnyes szemét.

- Min vesztetek össze?

- Hosszú... majd elmesélem. - rámosolyogtam, ő nagyjából vissza mosolygott, majd elindult a megálló felé. Én megfordultam és haza felé igyekeztem.

Otthon  még mindig nem beszéltem valami sokat, és bár Kingával már tudtam beszélni, attól még rosszul éreztem magam. Hamar lefeküdtem, és rögtön el is aludtam. Holnap Bencével kell beszélnem.

3. rész

Reggel természetesen miután kinyomtam az ébresztőmet, azonnal vissza is aludtam. A szükséges 5 perc ágyban töltött idő után, nagy nehezen kimásztam az ágyból. 

A reggelek nekem sem a kedvenceim, úgyhogy célba is vettem a fürdőt, hogy minél előbb rendbe hozzam magam. Lezuhanyoztam és fogat mostam, majd feldobtam egy enyhe sminket, ami nem segített túl sokat... nagyjából fél óra múlva vissza mentem a szobámba és felöltöztem. Fekete skinny jeans és egy feliratos póló, már készen is voltam. Gyorsan kifésültem a hajam és indultam is a konyhába. Felkaptam egy csomagolt kávét és egy szelet kalácsot az úton ettem meg. Igen, tudom hogy nagyon gusztusos, de megéri, ha később kell felkelnem.

A busz ma hamar jött és szerencsére ülőhely is volt, tehát boldogan indult a napom.

A suli udvarára egy kissé lerobbant kocsi mellett megláttam a drága barátnőmet és bátyját, amint ölik egymást.

- Nem vihetlek haza, máshova megyek!

- Nem érdekel, nincs messze, és ha már megkaptad ezt a szart, akkor elviszel!- Kinga idegesen a kocsi felé intett.

- Szar?? Csak irigykedsz.

- Még nem is lehet jogsim, minek nekem ilyen csotrogány?

- Na ezért sem viszlek el! - Bence elviharzott mellettem, én pedig oda léptem Kingához.

- Ez az övé? - böktem meg a "kocsit".

- Igen... elő ajándék a szülinapjára. És nem visz haza, ezt nem hiszem el! - dühösen dobbantott a lábával és elindultunk az épület felé.

- Nyugi, csak pár hónapot kell kibírnod vele, és fősulira megy. - próbáltam vigasztalni, de nem jött össze.

- És akkor suliba sem fog hozni, király.

- Ne csináld már, busszal kb 10 perc mire beérsz!

- De ez így sokkal egyszerűbb! - csalódottan merengett a földre, majd felkiáltott - Basszus! Mesélj hogy vagy! Ah én és a tapintat...

- Ne aggódj, jól vagyok. - rá mosolyogtam. Tényleg jól vagyok?...

- Akkor jó... mondanom kell valamit. - idő közben be mentünk a mosdóba is, és most csak ketten voltunk bent.

- Baj van? - komolyan nézett rám, és ettől most nagyon megijedtem.

- Nem... de ezt mégsem itt kéne megbeszélnünk.

- Mi van?? Ne csináld ezt, ezek után mond el! - zavarodottságomban elnevettem magam.

- Ez nagy dolog. Suli után át tudsz jönni?

- Jézusom...persze, de nyugtass meg, hogy nincs baj!

- Nincs baj. - rám mosolygott és elmentünk a terembe.

Mondanom se kell, egész nap ezen járt az eszem. Vajon mit akarhat mondani ami ilyen fontos? Egyik szünetben írtam anyának smst, hogy át mennék, szerencsére meg engedte.

Suli után nagy mázlink volt, mert Kinga beszélt négy szem közt a bátyjával, aki végül bele ment, és haza vitt minket. 

A szüleik már otthon voltak, és Kinga megkérte Bencét hogy maradjon otthon, mert fontos dologról akar velünk beszélni. Persze végül nem ment sehova. Teljesen ki borultam, mi lehet az, amit velem és a családjával meg kell beszélnie?? 

Kicsit pakolgattunk meg ebédeltünk, utána Kinga megkért minket, hogy maradjunk az étkező asztalnál, mert beszélnünk kell. A tenyerem már csillogott, annyira izgultam, amikor felállt, és elkezdett folyni a könny a szeméből. Mindenki ijedten kapta oda a fejét, de mielőtt bármit is kérdezhettünk volna, ő kimondta hogy miért is vagyunk itt. Erre azt hiszem senki sem számított.

- Leszbikus vagyok.

Leesett az állam és meg sem bírtam szólalni. Bence két kezével az arcát kezdte dörzsölni. Az anyjuk csak azt suttogta hogy "istenem". Az apjuk felállt, oda ment mellé, és felpofozta. 

Az anyja felpattant, és miközben az apjuk kiabált, a nő átkarolta a zokogó lányt és intett egyet Bencének, hogy menjen ki. Gyorsan megfogta a kezem, és kivonszolt az étkezőből. 

- Ezt nem hiszem el... - mondta, mikor felértünk a szobájába, és idegesen járkálni kezdett.

- Sajnálom, hogy az apukátok... - és közbe vágott.

- Ne sajnáld! Tudtuk hogy ez lesz.

- Te tudtad??

- Mi? Nem, de bármi ilyenről van szó, ő felkapja a vizet. És én kettőjüket egyedül hagytam vele... - dühösen leült mellém az ágyára és dobolni kezdett az ujjaival a térdein.

- Jól lesznek, ne aggódj! - megsimítottam a karját, ő pedig rám emelte fátyolos tekintetét. Könnyezett.

Ekkor hatalmas csörömpölést hallottunk és az anyukájuk hangját

- Menj is el Zoltán!! Ma haza se gyere!

Bence döbbenten nézett maga elé, és én is hullajtottam néhány könnycseppet. Rám nézett, és...

Megcsókolt.

2. rész

Másnap mama felhívott minket, hogy papa sokkal jobban van, és már haza is mentek. 

Délelőtt gyorsan megírtam az összes házimat hétfőre, majd tanultam is, hiszen így tizedik év végén rengeteg dolgozat vár rám. Szívás. Néha elkalandoztak a gondolataim, miközben a kémia füzetem fölé görnyedtem...hm...vajon miért pont akkor? Ch, örök rejtély marad. Éppen egy egyenletet próbáltam megoldani, amikor a hidrogénről eszembe jutott a folyékony hidrogén. Kb egy hete láttam egy Castle rész, ahol a konyhában folyékony hidrogénnel öltek. Konyha. Éhes vagyok. Ennem kéne, de nincs mit, akkor viszont készíthetnék valamit. Pizza. De azt nehéz elkészíteni. Kéne rendelnem pizzát. De milyen legyen? 

Így jutottam el oda, hogy egy csípős, sonkás és kukoricás pizza szeletét majszolna ültem az ágyamon és tovább próbálkoztam a kémiával, de hogy őszinte legyek, hamar feladtam. 

Ez után, a kezemben egy nagy pohár vízzel, következhetett az irodalom. Olvasónaplót kellett írni, ezért elkezdtem olvasni a könyvet. Tudom, tudom, manapság senki sem olvas, de én szeretek, szóval miért is ne próbáljam meg ezt is? Elindítottam egy listát, néhány 5 seconds of summer dallal, és olvastam is. Kijegyzeteltem néhány fejezet tartalmát, majd át öltöztem. A pizsimből kibújtam, és egy pamut rövid nadrágot és egy laza pólót vettem fel. Szóval ugyanúgy festettem, de nem volt fülledt szagom.

Kiszaladtam a szobámból, át a nappalin, egyenesen a konyhába. Ettem egy joghurtot, majd kimentem az udvarra és ott felefonoztam egy kicsit. Ez annyit jelent, hogy posztoltam egy képet instagramra a virágainkról, mintha egész nap a szabadban szórakoznék, és nem pizsiben tanulnék a szobámban... bevált, máris 10 like volt rajta. 

Beszéltem egy kicsit Kingával, mivel tegnap már nem tudtunk. Sajnos megint sietett, de megbeszéltük, hogy majd találkozunk... valamikor. Igaz, osztálytársak vagyunk, de a suliban alig van időnk a sok házi másolás... akarom mondani fog órákra való készülés mellett beszélgetni. 

El kezdett esni az eső, ezért gyorsan beszaladtam a házba. Apa a konyhában tevénykedett, persze oda mentem hozzá, hogy megtudjam mi lesz a vacsi.

- Szia! Mit csinálsz? - felültem a pultra, és néztem ahogy kutat a fűszerek között.

- Találtam egy menő fogást! Imádni fogjátok! Csak nem találok valamit...

- Új recept? Apa, maradjuk a szokásosnál...

- Nem! Ez nagyon jó lesz. De hova is raktam...

- Mit keresel? - leugrottam mellé, és próbáltam meglesni a cuccot, ami a fazékban volt... talán darált hús, de nem biztos...

- Láttad a sót? - döbbenten néztem rá. Ez az ember nem találja a sót??

- Apa... a só a helyén van... - gondterhelten a hajába túrt.

- De az hol van? - lassan mögé léptem, és levettem egy polcról az üveget, amiben a só volt és átadtam neki - Köszönöm. 

- Apa, ugye tudod, hogy van még pizza?

- Az nem az igazi! - legyintett - Ez itthoni főzt, becsüld meg.

Inkább magára hagytam, és sunyiban elvettem egy almát a helyéről. Mert tudom hogy hol van a helye.

Be mentem a szobámba és bepakoltam holnapra. Még egy gyors pillantást vetettem a kémiára, de többre nem is méltattam, inkább bedobtam a többi könyv után a helyére, és célba vettem a fürdőt. Vettem egy gyors zuhanyt, majd a hajamat is megmostam. Így, pizsiben és törülközővel a fejemen mentem be az étkezőbe, hogy megterítsek. Éppen a lábost készültem kivinni, amikor bele pillantottam... hogy mi volt az? Fogalmam sincs. 

Amikor leültünk, apa büszkén mesélte, hogy ezt a receptet ma találta a neten, mi pedig anyával kierőltettünk egy mosolyt. Szedtünk az... ételből, valamilyen húsos mártás volt és rizs. Mondanom sem kell, mi anyával három kanál rizs mellé egy kicsi kanál szószt szedtünk. Nem arról van szó, hogy nem bízunk apában, csak a konyhába nem kéne beengednünk. 

Miután legyűrtük az adagunkat, anyával ott maradtunk takarítani. Én mosogattam, anya pedig "megszabadult" a mártástól. Ez után, amikor hallottuk hogy apa fürdik, gyorsan ettünk egy kis pizzát, majd mint akik semmit nem tettek gyorsan leültünk a kanapéra és tvztünk.  Ez csak egy átlagos vasárnap nálunk.

1. rész

Idegesen ültem a kórház várótermében, két oldalamon a szüleimmel. A nagymamám előttünk járkált ide-oda, és néha magában beszélt. Néhány csúnya szó is elhagyta a száját, emellett imák, hogy ne legyen semmi baj. Az egyik szoba ajtaja ekkor kicsapódott és egy orvos lépett ki rajta.

- Önök a Vágó család? - fordult felénk, majd kigombolta a fehér köpenyét. A mamám gyorsan rápillantott, és már ott is állt előtte.

- Igen! Minden rendben ment? - aggodalmasan dörzsölgette a kezét. Ez persze megérthető, hiszen a férfi, akit szeret, és akivel ma újította volna meg a házasságát 40 év után, szívrohamot kapott. 

- A férje jól van. - mama hangosan sóhajtott és leült a helyemre, amit természetesen az orvos érkezésekor elhagytam - Nem volt súlyos a vérzés, még el van altatva, de amint felébred bemehetnek hozzá.

- Köszönjük doktor úr! - anyukám átölelte a mamám, apa pedig kiment az autómatához. 

Én kimentem a folyosóra, és felhívtam a barátnőmet, Kingát, hogy minden rendben van.

- Akkor most haza mehet? - kérdezte Kinga, hangjában pedig érdeklődés hallatszott.

- Nem hiszem... de nemsokára bemehetünk hozzá. - bár nem látott, magamra erőltettem egy mosolyt. Valószínű, magamat akartam nyugtatgatni, hogy minden rendben lesz.

- Hé, menj ki!! - hirtelen belekiabált a drága barátnőm a telefonba a vonal másik végén - Valakivel beszélni szeretnék! - ekkor csörömpölés és koppanások hallatszottak - Add vissza!! - hirtelen csönd.

- Heló. Kinga, ott vagy?

- Dóri? - majdnem elejtettem a telefont, annyira nem számítottam a barátnőm bátyjára.

- Bence?

- Mi van? - o köszi, én is örülök hogy -fogalmam sincs miért- veled kell beszélnem..

- Add Kingát, beszélnem kell vele!

- Kinga most... - ekkor dübörgést hallottam a vonal másik feléről - elfoglalt. - amint ezt kimondta, meghallottam Kinga hangját.

- Engedj be, köcsög!! - döbbenten meredtem magam elé.

- Te bezártad?!

- Dehogyis! Inkább kizártam... - bele röhögtem a telefonba - Mondom hogy vicces. Na mi a helyzet Dóra?

- Légyszíves add Kingát, fontos dologról beszéltünk. 

- Rólam? Mert én eléggé fontos vagyok.

- Nem rólad.

- Bence engedj már be, kórházban van!! - hallottam Kinga hangját. Na ennyit arról hogy senki sem tudja még meg...

- Komolyan? - kérdezte Bence, majd egy kattanást hallottam.

- Igen.

- Mi történt? Jól vagy? - a hangjából eltűnt az erőltetett egoizmus, normális lett...már ha őt lehet normálisnak hívni. Kinga kiabált a háttérben, hogy minek zárta be jobban az ajtót a bátyja...

- Én jól vagyok, a papámnak volt agyvérzése. - nagyot sóhajtottam, ezt nehéz volt kimondani.

- De attól még nem vagy jól. Hallom. - ebbe a megható jelenetbe bele rondított Kinga dörömbölése, de nem mintha izgatott volna.

- Mi vagy te, pszichológus? - elnevette magát, a végén már a barátnőm is feladta hogy bejusson, ezért csend lett. Végre.

- Csak szeretnéd.  - ekkor az anyja hangját hallottam.

- Bence, add vissza Kingának a telefonját! - Bence erre hüledezve válaszolt.

- Mi....mi? Te rám küldted anyát?? - olyan hangosan nevettem, hogy már rosszul éreztem magam a sok beteg között a "jó kedvemmel" - Tessék. - újabb zörgést hallottam, majd Kinga hagját sokkal hangosabban.

- Köszönöm! - és ekkor letette. Bámultam a telefont, végre vissza kapja, hogy beszélhessünk, erre kinyom. Pár perccel később kaptam egy üzenetet a neten keresztül.

[Nem maradt pénzem, most megölöm Bencét, aztán töltök a telómra mánit, és hívlak!!]

Gyorsan beírtam a választ, hogy minden rendben, majd vissza mentem a családomhoz. Nagyjából 10 perc után papa felébredt, mi pedig bementünk hozzá. Nem látszott hogy agyvérzése volt, néhány perc után bent hagytuk kettesben a nagymamámmal.

Nem sokkal később kiderült, hogy holnap reggel haza is engedik, mama bent maradt az este, de mi hárman haza mentünk.

Egy óra múlva feküdtem be az ágyamba, és próbáltam pihenni. Kaptam kettő üzenetet, gyorsan meg is néztem őket. Az egyiket Kinga küldte.

[Jól vagy?? Még bent vagytok? Válaszolj és mesélj! Kilencig tudok válaszolni, utána dolgom van, puszi!!]

Megnéztem az órát, negyed tíz volt. Azért írtam neki hogy itthon vagyok, és minden oké, és néztem is a második üzenetet, Bencétől jött.

[Jól vagytok?]

Ő még elérhető volt, ezért válaszoltam neki.

[Igen, köszi.]

[Ki engedték a papádat?]

[Nem, de holnap már elmehet.]

[Akkor jó:)]

Eleinte nem hittem hogy megkérdezem, de ilyen vagyok, mindenbe bele kell ütnöm az orromat...

[Hol van Kinga?]

[A szobájában.]

[Biztos?]

[?]

[Azt monda, kilenctől dolga van...mi?]

[Várj.]

Vártam.

[Basszus. Egy kecske legel az ágyán!:o]

[Mi van??:D]

[Két szóval: jól van. Csak telefonál, gondolom tudta hogy hívni fogják.]

[Oké, köszi hogy megnézted. A kecskés poént pedig tőlem loptad!!]

[Van ilyen;) na megyek, jobbulást a papádnak.]

[Köszi:)]

Nem volt elérhető, én is lassan kiléptem mindenhonnan, majd el is aludtam.