13. rész

Másnap reggel bár szombat volt, a szüleik nem voltak itthon, mert dolgoztak. Lassan kimásztam az ágyból és bevonszoltam magam a fürdőbe. Megpróbáltam elviselhetővé tenni magam, de nem nagyon sikerült... egy pattanás az orromon úgy döntött hogy ma különöse piros lesz. A maraton arcmosás után kimentem a konyhába, ahol találtam egy üzenetet Pannától. Csak arról írt, hogy a hűtőben mennyi kaja van, és hogy 6 körül érnek haza. A többiek még aludtak ezért lefőztem egy adag kávét és ettem egy tál müzlit. Mosogatás közben botladozott be a konyhába Bence.

- Jó reggelt. - mondta fáradt hangon, és megdörzsölte a szemeit.

- Szia. Csináltam kávét. - böktem a tűzhely felé és elzártam a csapot.

- Köszi... hogy aludtál? - kérdezte, miközben kivett egy bögrét a szekrényből.

- Amiért itt lakom, ne hidd hogy kedvesen elcseveghetünk. - közöltem vele és vissza mentem a szobámba átöltözni.

Igazából örültem volna neki ha tudunk beszélni, olyan aranyos volt, a haja ami általában fel van állítva most a szemébe hullott... de még mindig haragudtam rá.

Felvettem egy fekete farmert és egy fehér pólót. Küldtem apának egy sms-t hogy élek és betartom az idióta szabályait. Szerencsére a laptopomat is elhoztam, tehát neteztem egy kicsit a szobámban, addig is kerülve a kellemetlen szitukat. 
Kicsit tanultam is, amikor valaki kopogott az ajtómon. Sóhajtottam egy nagyot és feltéptem az ajtót. Kinga az ujjait tördelve állt előttem.
- Beszéljünk. - mondta és bejött a szobámba. 
Mindketten leültünk az ágyra és eleinte csak meredt maga elé. Kicsit kínos volt ez az egész, elkezdtem mocorogni. Felkapta a fejét és rám nézett.
- Ne haragudj... de én.. én nem tudok előtted titkot tartani. - mondta és olyan volt mint aki szégyenl valamit. 
- Mire gondolsz? - kérdeztem és gondolkozni kezdtem, mit titkolhat előlem... aztán rájöttem, pont mielőtt kimondta és a szám elé kaptam a kezem.
- Tudod, hogy tudom Bence mit nem árul el neked. - érdeklődve kerestem a tekintetét - Nem tudom nem elmondani neked... de ne borulj ki!
- Nem fogok! - idegesen felhúztam a lábaimat törökülésbe és figyeltem  a barátnőmet.
- Tényleg nem szabadna elmondanom... és megkérnélek hogy ne szólj Bencének hogy elmondtam, de az lehetetlen.
- Kinga, mi történt?
- Bence azt mondta nekem, hogy ő nagyon - ekkor a fiú feltépte az ajtót és dühösen kapkodta köztünk a tekintetét.
- Te... - bökött felém én pedig döbbenten bámultam. Mi én? - Mennyit tud? - fordult mérgesen Kinga felé aki lassan megpróbált felállni.
- Semennyit... miért nem mondod el neki?
- Nem vagyok seggfej, mint egyesek! - kiáltotta Bence és megragadta a húga csuklóját - Ha rájövök, hogy elmondtad neki...
- Hé! Engedd el! Nem mondott semmit, hagyd békén! - léptem közéjük de egyikőjük sem figyelt rám.
- Ne mond el neki... kérlek. - mondta a fiú és gyorsan kiment a szobából. Kinga komoly arccal nézett maga elé, majd kiment a bátyja után.
Hát ez meg mi volt?? Továbbra is titkolóznak előttem és most csak idegesebbek lettünk... ez így nem mehet tovább.

12. rész

A reggel úgy alakult, mint a többi. Fel keltem, átöltöztem, ettem, egyedül buszoztam. Nem mintha lett volna kedvem Danival találkozni. A suliban most rajtam volt a sor hogy feltűnően kerüljem Bencét, szóval ha oda is jött hozzám, én rögtön el mentem. Kinga viszont nem erőltette hogy beszéljünk, és ezt meg is értem, hiszen akkor hazudnia kellett volna. Tehát egyikőjükkel sem beszéltem ma, inkább más barátaimmal voltam. 

A matek dogákat még nem osztották ki, szóval még ez is idegesít... 

Otthon megírtam a leckéimet és le is feküdtem. Ennyi volt a napom.

Ez a rutin ismétlődött két hétig. Semmi nem változott, kerültem Bencét, Kingának nehéz lett volna velem beszélni és Dani eltűnt az életemből. Teljesen magamba zuhantam, elvesztettem a legjobb barátaimat egy hülye titok miatt. Lassan apáék is feladták, hogy rájöjjenek mi a bajom, nem mondtam senkinek, semmit. A matek dogám négyes lett, ami nagyon jó, de mivel Bencével nem beszéltem, begyűjtöttem kettő egyest is. Az életem szívás. 
Ma is az unalmas napomat töltöttem a suliban, amikor Bence megint oda jött hozzám.
- Dóri, hallgass már meg! - támadott le, de rögtön hátat fordítottam neki és elindultam a folyosón - Ne hagyj mindig itt! - na most már dirigálni is akar? Sietve szedtem a lépcsőfokokat és befordultam egy terembe. Szerencsére senkinek nem tűnt fel a jelenlétem, szóval pár perc múlva ki is mentem. 
Otthon anya és apa vigyorogva fogadott, és leültettek az asztalhoz. Valamire készülnek, és azt hiszik örülni fogok neki... ki tudja? Leültem melléjük és hallgattam.
- Apáddal úgy döntöttünk, hogy elutazunk kettesben pár éjszakár! - mondta ki anyám, magamban pedig örömtáncot jártam! Egyedül itthon? Ez az! - És csak hogy ne unatkozz - jaj ne... - felhívtuk Kinga szüleit, és náluk aludhatsz! - teljesen lefagytam. Anyámék mosolyogva beszéltek hogy mikor indulnak stb... miért vagyok ilyen peches? - Na, nem is örülsz?
- De, anya... ez király. - erőltettem egy mosolyt és úgy tettem, mintha hallgatnám a terveiket. Annyit megértettem, hogy ma este indulnak, csak pár órával ezelőtt beszélték le Bencéék szüleivel hogy ott lehetek, ezért most szóltak. Pakoljak be bla bla bla, szokásos.
Tehát fel mentem a szobámba és előszedtem a bőröndömet. Bele dobáltam néhány cuccot, és közben elterveztem hogy hazudom azt hogy elmentem,  miközben itthon maradok. Pontosan, nem fogok én pont velük lakni. Bedobáltam pár cuccot ami kelleni fog, és hallgattam apa magyarázását arról, hogy nem aludhatok Bencével (?!) meg hogy ne drogozzak, és sok más dolog, amit soha nem tennék meg de ők ezt nem fogják fel. 
Pár órával később megérkeztem Kingáékhoz. Éppen csengettem, amikor még egyszer végig gondoltam, miképp is lóghatnék meg... de már késő  volt. A barátnőm feltépte az ajtót és rám mosolygott, majd beinvitált. A szülők boldogan köszöntöttek és elmondták hogy nyugodtan érezzem otthon magam, aztán Kinga megmutatta a vendégszobát. Persze már láttam régebben, két éve ismerem őket, de a kínos csendet valamivel meg kellett törni...
Egyedül hagytak hogy ki tudjak pakolni, tehát el kezdtem berendezkedni. Be raktam néhány ruhát  a szekrénybe, amikor megfordultam Bence állt az ajtó mellett a falnak dőlve. Mióta lehet itt?
- Mit akarsz? - kérdeztem, és ruháimat hajtogattam, hogy ne bámuljam otthoni melegítőjében.
- Ugye tudod hogy most meg kell hallgatnod? - láttam hogy félmosolyra húzza a száját.
- Komolyan? 4 napig össze leszünk zárva, szerintem el foglak tudni kerülni... - ránéztem és közöztem egyet a szemeimmel. Persze hogy tudtam, most nem kerülhetem, de nagyon nem volt kedvem hallgatni - De most menj el.
- Ha akarod... de még beszélünk - kacsintott és kiment.
Idegesen kitettem a többi cuccomat és leültem a nagy ágyamra. Miért pont most kellett ide jönnöm? 
Pár óra múlva az anyjuk bejött hozzám, hogy menjek vacsorázni. Benyomtuk a milánóit és közben próbáltam kedvesen viselkedni, de az apjukról csak az a kép ugrott be amikor felpofozta Kingát, az anyjuk pedig csak beszélt, és beszélt...
Ezek után úgy döntöttem, hogy gyorsan letusolok és olvasok egy picit...nem volt kedvem a családdal jó pofizni. Gyorsan össze szedtem a pizsimet, ami egy nagy póló és egy rövid nadrág volt. Hamar elkészültem, pont felvettem a ruháimat, amikor valaki nagy lendülettel rám nyitotta az ajtót. Erre egyáltalán nem számítottam, szóval előtört belőlem egy pici sikoly is. Bence ijedten nézett rám, mint aki teljesen megfeledkezett rólam. Talán így is volt.
- Ne haragudj, nem tudtam hogy itt vagy! - lassan hátrálni kezdett de bele rúgott a szemetesbe, ami felborult. Vörös fejjel állította vissza, én pedig elnevettem magam. A hangomon elmosolyodott ezért rögtön elkomorodtam.
- Legközelebb talán kopogj. - kimentem mellette az ajtón és bementem a szobámba. Miattam aztán ne legyen jó kedve.

11. rész

- Menj el, Dóri. - mondta ki rezzenéstelen hanggal - Menj el. Most. - kihúzta kezét az enyém alól, felállt és bement a szobájába. Ott ültem teljesen megbántva... miért nem bízik bennem? Lassan felálltam a székről és felvettem a cipőmet. Nyitottam az ajtót és még egyszer hátra néztem. Nem jött ki. Kiléptem a bejáraton és haza indutam. 

Otthon főztem magamnak egy bögre teát és az ágyamon ülve, betakarózva gondolkoztam. Valami bántja Bencét és titkolja előlem. Tudom hogy nem vagyunk annyira jóban, de szinte egy hete tanít engem, és ma ok nélkül együtt lógtunk. Lehet hogy nem tudnék rajta segíteni, de legalább meghallgatnám... anya nyitott be a szobámba.

- Hát te még fent vagy?? - döbbenten nézte az ágyam - Holnap hétfő és mindjárt éjfél, aludj! - becsukta az ajtót és megint egyedül voltam. 

Máris éjfél lenne? El kéne készülnöm. Gyors zuhany után már aludtam is az ágyamban.

Reggel az életem visszatért a régi kerékvágásba.  Kapkodva készültem el, fekete farmert és szürke pólót vettem fel, majd felkaptam egy hordózható teát és szaladtam is a buszmegállóba. Beelőztem egy kb velem egykorú fiút a járművön és levágódtam egy székbe. Elkezdtem átolvasni a matek füzetemet, ma dogát írok és nem lehet hármasnál rosszabb. Habár Bence tanított, nagyon félek. Na igen, Bence. Nem telt el perc hogy nem gondoltam volna arra a pillanatra amikor elküldött a házukból. Mi zaklathatta fel ennyire? És miért érzem hogy valamit elfelejtettem? Vagy hiányzik valami, valami rutin szerű... Dani. Vajon hol van? Főleg ezen a héten furcsa hogy nem látom. De kit érdekel Dani, ha matek dogát írok? És...kit érdekel a matek, ha Bence furcsa velem? 

Egész úton ez a gondolat menet játszódott le bennem többször is, majd a buszút utolsó 10 percében próbáltam a tananyagra koncentrálni. Nem ment.

A suliban Kinga a randiáról tudott csak beszélni, ami nem is zavart, csak nem nagyon tudtam rá figyelni. 
Aztán jött is a matek doga. Óra előtti szünetben elküldtem Kingát, és átnéztem a füzetemet. Nem szúrhatom el. Éppen újra kezdtem volna az olvasását a tananyagnak, amikor Bence lépett elém. Felnéztem rá, kinyitotta a száját, mint aki mondani akar valamit, de nem tette. Becsukta ajkai és ott hagyott. Néztem ahogy egyre messzebb kerül tőlem, mindkét értelemben... lassan utána indultam, de három lépés után meg is szólalt a csengő. Gyorsan bementem  a terembe és kezdődhetett a dolgozat. 
Otthon azonnal letusoltam, pizsiben elindítottam egy fall out boy CD-t, és nagy táncolások közepette szedtem magamnak húslevest. Gondoltam most, hogy apáék vásárolnak, nekem pedig nincs valami jó kedvem, hagyom a szabályokat, a nappaliban fogok enni. Miután elfogyasztottam a fincsi vacsorámat, kipakoltam a cuccaimat a táskámból és tovább énekeltem.
- "One night, yeah, and one more time, thanks for the memories, thanks for the memories; see, he tastes like you only sweeter!" - kiáltottam, miközben beugráltam a szobámba egy tollért. 
Amikor vissza futottam a nappaliba és folytattam az "éneklést", megpillantottam Bencét a kanapén ülve, annyira megijedtem, hogy hanyatt estem a padlón. Rögtön felállt és oda jött segíteni. Hátat fordítottam neki, amikor Kinga jött nekem szemből. Sikítottam egy hatalmasat és odébb ugrottam.
- Mit csináltok itt?! És hogy jöttetek be?? - szaporán vettem a levegőt és leültem a földre.
- Nyugi, az ajtó nyitva volt és bejöttünk. - vont vállat a barátnőm.
- De minek? - néztem kettejüket és reménykedtem hogy anyáék még nem érnek haza egy hamar.
- Bence korrepetál és elkísértem - leült a kanapéra és nyomkodni kezdte a telefonját. Bence, aki ma feltűnően szóba sem állt velem most azt hiszi csak úgy tanulni fogok vele? Azt már nem.
- Ma megírtam a dolgozatot, nem kell több segítség. - mondtam magabiztosan és farkasszemet néztem a fiúval - Elmehettek. 
- Ez hülyeség, nem erre az egy dolira kell a felkészítés! Na gyere, ülj ide...
- Nem! - kiáltottam, és sóhajtottam egy nagyot - Most menjetek el.
Kinga felállt és lassan kiment a házamból, majd a bátyja követte őt. Elkezdtem pakolni a könyveimet egyik helyről a másikra. Lehalkítottam a zenét és írni kezdtem a házit. Nagyjából egy perc telt el, valaki kopogott az ajtón. Oda sétáltam és nagyra nyitottam, Bence állt velem szemben.
- Mit akarsz? - szegeztem rögtön neki a kérdést.
- Be mehetek?
- Nem.
- Figyelj Dóri, én sajnálom hogy nem voltam veled őszinte.
- Nem, Bence, most sem vagy őszinte. - próbáltam becsukni kettőnk között az ajtót, de nálam sokkal erősebb volt. Megfogta a kilincset és kihúzta a másikat a kezemből - Nem akarok veled beszélni. - hazudtam. Azt akartam ha mindent elmagyaráz, de erre nem láttam nagy esélyt.
- Dóri! Nem mondhatom el mi történt, de te lennél az első személy aki megtudná, ígérem.
- Bizonyítsd be! - tettem keresztbe a kezem és kihívóan néztem rá. Bele túrt a hajába és lesütötte a szemét.
- Nem mondhatok semmit...
- Ne már! Miről van szó? - végre a szemembe nézett és sóhajtott.
- Tényleg nem mondhatom el.
- Senki sem tudja? - dőltem neki a falnak.
- Kinga tudja...
- Mi?! Te elmondtad a legjobb barátomnak? És most ő is hazudott nekem?
- Csak 2 perce tudta meg! - tiltakozott azonnal.
- Nem érdekel, akkor is tudja! - megböktem a mellkasát és elkapta a csuklómat. Nem szorította, de nem tudtam elhúzni onnan.
- Fejezd be, nem akarom hogy megtudd... - suttogta, majd elengedett. Anya kocsija állt meg mellettünk és mindketten kiszálltak belőle. De jókor jöttek... Mi Bencével még mindig farkasszemet néztünk. Próbáltam belőle kiolvasni valamit, de talán félelmet láttam csak.
- Sziasztok! - kiáltott anya és mellénk lépett - Ma is tanultatok?
- Nem. - mondtam, le sem véve a szemem Bencéről.
- Akkor drágám, nyugodtan maradj még! - hívta meg anya Bencét.
- Nem tud maradni. - válaszoltam helyette is és bementem a házba.
Bezárkóztam a szobámba és kicsordult az első könnycseppem. 

10. rész

Telefonom csengésére ébredtem. Jobban nem is indulhatna a nap... ismeretlen szám, remek.

- Igen? - nyöszörögtem a készülékbe, és felültem a most különösen kényelmes ágyamban.

- Dóri! Szia! Hogy vagy?

- ...Dani?

- Igen! Jó reggelt. Hogy aludtál? - az órára pillantottam, kilenc óra volt.

- Még alszom... - elnevette magát, pedig én komolyan beszélek - de tényleg. Veled mizu?

- Semmi különös, de beteg vagy? Olyan fura hangod... - sóhajtottam egy hatalmasat.

- A telefon keltett. Ahogy hívtál.

- Jesszusom... ez most komoly??

- Igen. - vissza dőltem és jobban betakaróztam.

- Kérlek ne haragudj! Azt hittem már fent vagy.

- Kilenckor?? Melyik hülye kel vasárnap kilenckor? - tettem fel a költői kérdést. (reggel nyűgös vagyok, nem éri meg velem beszélni)

- Sajnálom... azért a rózsa tetszett? - lesütöttem a szemem... eddig kétszer próbált a kedvemben járni, de mindkét alkalommal mellé lőtt.

- Igen... jó nagy csokor. - felnevetett.

- Ennek örülök! Na hagylak aludni, szia! - nem válaszoltam neki, csak kinyomtam a telefont és vissza aludtam. 

Kettő óra múlva sokkal kipihentebben és sokkal boldogabban másztam ki az ágyamból.

Anyáék vasárnap is dolgoznak, ezért csináltam magamnak gofrikat. Lassan megreggeliztem és felöltöztem egy kényelmes otthoni ruhába. Kitakarítottam a nappalit, és folytattam az olvasónaplóm írását.

Kora délután Kinga hívott, hogy nemsokára találkozik a barátjával, és hogy induljak hozzájuk. Felkaptam egy fekete farmert és kék pólót, majd kisiettem a házból, hogy elérjem a buszt.

- De ez túl lányos! - nyavajogott Kinga, miközben én és Bence az ágyán ülve mondtunk neki ötletek, hogy mit vegyen fel.

- Lány vagy, miért ne lenne jó? - kérdezte a fiú, és nagyon sóhajtva eldőlt az ágyon.

- Tessék, próbáld fel ezt is. - oda dobtam neki egy fekete ruhát. Rögtön vissza dobta mellénk.

- Nem jó! Valami színes kell... - gondolkozott el, Bence amint ezt meghallotta, úgy ült fel mint egy robot.

- De hát színesben vagy!

- De ez lányos!! - ismét beletúrt a szekrényébe és kivett egy lila ruhát - mit szóltok?

- Tetszik!  - mondta gyorsan a testvére, látszott minél inkább túl akar ezen lenni.

- Várjatok. - bement a füdőjébe és átöltözött - Oh ez tetszik nekem  is!

- Istenem... Kinga, nagyon szép vagy! - felpattantam és megnéztem a barátnőm ruháját. Elképesztő volt.

- Ez jó lesz, tovább léphetnénk? - morgott Bence és elkezdte nyomkodni a telefonját.

Leültettem Kingát egy székre és elkezdtem kisminkelni. Bence az ágyon ült és gitározott. Néha, amikor énekelt is egy számot, megállt a kezem... nagyon ügyes... és mi tagadás, hihetetlenül jól néz ki a gitárral!
Még egy utolsó ellenőrzés és Kinga kilépett az ajtón, indult a randijára. Én meg ott maradtam náluk Bencével.
Éppen pizzát sütött nekünk, amikor valaki becsengetett az ajtón. Gyorsan kiment a konyhából és ajtót nyitott Daninak.
- Mit keresel itt? - kérdeztem idegesen a fiút, aki csak megölelt üdvözlésképp majd átadott egy csomagot.
- Folytatódik a hadművelet. - nevetve rám kacsintott, Bence pedig köhögni kezdett - De úgy érzem máris mennem kell. Majd hívlak! - kiment az ajtón, Bence pedig kérdőn nézett rám.
- Ez a seggfej honnan tudta, hogy itt vagy nálunk? - megvontam a vállam és óvatosan kicsomagoltam a dobozt amit kaptam - Mit kaptál? - elhúztam a számat. Ez nem lehet igaz. 
- Csokit... - lassan letettem az édességet az asztalra, és megnéztem  hogy áll a pizza. Nagyon hülye fejet vághattam, mert Bencének feltűnt valami.
- A csoki finom, nem? - megvakartam a homlokomat.
- Én nem szeretem... - kitört belőle a röhögés, majdnem megfulladt.
- Ne idegelj!! - le kellett ülnie, és már én is nevettem - Kettő próbálkozásból egy sem jött be?! Sirok! - és tényleg sírt.
- Ami azt illeti, három próbálkozás. - szakadtunk a röhögéstől.
Megettük a pizzát, és úgy tűnt, a mai napot náluk töltöm, ugyanis evés után behívott a nappaliba és elindított egy filmet. Boldogan ültem le a kanapé másik felén és néztem a filmet. Pár perccel később felállt és kiment a konyhába. Egy nagy tál chipsel jött vissza, és leült az eredeti helyére,
- Ez most komoly? - kérdeztem nevetve, majd átült mellém, és vígan ettem a tálból.
Nagyjából a film közepénél járhattunk, amikor csörögni kezdett a telefonja és kiment a szobájába. Dühösen jött vissza, majd leült mellém és némán néztük a filmet.
Amikor vége lett, kikapcsolta a TV-t és kiment a konyhába. Megfogtam a chipses tálat és utána mentem. Az asztalnál ült és sört ivott, én pedig elöblítettem a tálat. Látszott hogy valami nagyon bántja, tehát leültem mellé, hátha elárulja mi történt. Idegesen ráncolta barna szemöldökét, és bele ivott az üvegébe. Ujjával az asztalon dobolni kezdett, én pedig megfogtam a kezét. Hirtelen rám emelte a szemeit.
- Mi történt?

9. rész

Végre szombat van! Kihasználva az alkalmat, hogy nem kell egész nap az év végi hajtásra koncentrálnom, tíz órakor keltem. Kicsoszogtam a konyhába és megálltam anya mellett, a tűzhelynél.

- Hmm, tojás? - kérdeztem, miközben a sárga masszát stíröltem a serpenyőben... valamilyen kajához akarok hozzá menni.

- Persze! Hagymát kérsz a tiédbe?

- Igen! - felcsillant a szemem a zöldség neve hallatán.

- Akkor hozd fel a pincéből kérlek! - nagy gondolkodásba kezdtem... kell nekem annyira az a hagyma, hogy le kelljen sétálnom a pincébe..?

- Öö inkább nem kérek... - anya elnevette magát és a tányérból átöntötte a tojást a sercegő kolbászokra.

- Hihetetlenül lusta vagy!

- Tudom - mosolyogva kezdtem el teríteni az étkezőbe és szóltam apának, hogy lassan reggelizünk. 

Felöltöztem egy hétköznapi ruhámba, majd eltüntettem a rántottát a tányéromról.

- Szóval... Bence felajánlotta, hogy ma is átjön matekozni. -  mondtam, miközben még ettek - A héten dogát írok, és úgyis megyek boltba, akkor veszek narancslevet...

- Persze jöjjön - vágott közbe anya.

- ...minek neked narancslé? - tudakolta apa, miközben össze szedte a tányérokat.

- Azzal fizetek. - mondtam egyértelmű arckifejezéssel, ők pedig csak kérdőn néztek rám - mindegy csak... finom. - felálltam és vissza mentem a szobámba.

Tanultam egy picit a hétre, és az olvasónaplómat írtam. Éppen a véleményemet írtam le a fejezetről, amikor Bence hívott a telefonomon. (ezt onnan tudom, hogy neki a she's kinda hot volt beállítva csengőhangnak) Át rohantam a szobán, rávetettem magam az ágyamra, átnyúltam a szekrényemre és lekaptam a telefont.

- Szia! - szóltam bele, kicsit még lihegve.

- Jó reggelt! 

- ...dél elmúlt. - közöltem vele a "hírt".

- Hétvége van, én ilyenkor kelek! - nevetve dőltem el a takarómon.

- Mizu?

- Gondoltam megbeszéljük hogy hányra menjek ma.

- Persze..4-re?

- Rendben, legyen narancslé! - és letette a telefont.

Gyorsan össze kötöttem a hajam, és indultam a cipőimért az előszobába. Felvettem egy fekete párt és az egyik táskámat. Elköszöntem anyáéktól és indultam a boltba. Bevásároltam sok mindent. Mivel ma én akartam főzni a vacsorát (áh nem azért hogy lenyűgözzem Bencét..) és nasi is kellett, nagyjából egy órát töltöttem az üzletben. 

Mikor oda értem a bejárathoz, egy hatalmas csokor rózsát találtam a földön, egy kis üzenettel:

"Nem voltál itthon, de oda szerettem volna ezt adni. Szeret: Dani"

Wow, éreztem ahogy elpirulok, majd, mintha valaki követne, alaposan körbe néztem és elvigyorodtam. Felkaptam a csokrot (ami amúgy nem tetszett, utálom a rózsákat) az üzenetet pedig zsebre dugtam.

- Megjöttem! - kiáltottam apáéknak.

- Áh, Dóri! - apa oda jött hozzám és amikor meglátta a csokrot fájdalmasan elmosolyodott - Járt itt egy fiú, téged keresett. De úgy látom átadta amit szeretett volna...

- Igen, az ajtó előtt hagyta... - kínosan lerúgtam a cipőmet és eliszkoltam apa mellett. 

A szobámba letettem a csokrot (direkt nem vízbe, ahh miért pont rózsát kellett küldenie?) és kisiettem a konyhába, főzni.

Nos nem vagyok valami profi... tehát egy egy khm... Dóris spagettit készítettem. Nem lett rossz, sőt, csak jobb lenne ha nem látnánk... 

Az ebédet ma kihagytuk, mert nagyon sok lett a vacsorából. Egy kicsit beszélgettem telefonon Kingával, aki elmesélte hogy holnap randija lesz! Hogy ennek mennyire örültem! Át is hívott készülődni, természetesen megyek.
Gyorsan elkészültem a tanuláshoz, majd vártam Bencére. Közben zene szövegeket fordítottam, fel sem tűnt, hogy besétált a szobámba.
- Fordítasz? - kérdezte, én pedig annyira megijedtem tőle, hogy majdnem lerúgtam magamról  a laptopot.
- Istenem... szia neked is! Kopogás ismerős? - mosolyogva leült mellém az ágyra.
- Kopogtam, de aki maxon hallgat zenét, arra nem lehet számítani ilyenkor. - kikapcsoltam a zenét, és letettem a gépet az oldalamra - kezdjük? - sóhajtottam egy hatalmasat.
- Essünk túl rajta.
Nagyjából két óra után anya kopogott be, hogy menjünk vacsorázni. Mi Bencével éppen vitatkoztunk, hogy szerintem márpedig a helyes megoldás 3, és ő rontotta el, és a logikus magyarázata nem számít.
Az asztalnál éppen egy kupac tésztát tekert fel a villájára és a szájához emelte, amikor észre vette hogy bámulom. A villa megállt a levegőben, és vissza tette a tányérra.
- Mi van, ez meg van mérgezve? - kérdezte, belőlem meg kitört  a nevetés.
- Persze hogy meg van, de a narancslé is, szóval neked már mindegy - céloztam rá, hogy megivott több pohárral is.
- Akkor jó - mondta és elkezdte enni a vacsorát - mm ez finom lett Melinda! - dicsérte meg az anyámat, én meg köhintettem egyet.
- Én csináltam. - mondtam büszkén, a bókot várva.
- Akkor nem is jó. - rántotta meg a vállát, és bele ivott a poharába.
Még nálunk maradt nyolcig (most hogy anyáék is itthon voltak, tovább nem tudott) és éppen pakolni segítettem neki.
- Tudod... - szólított meg - egész nap az a cseszettnagy csokrot néztem. - bökött a fejével a földre, ahol a rózsa volt - Kitől van? - kérdezte, és rám kacsintott.
- Egy ismerősöm eldöntötte, hogy eléri, hogy belé szeressek...
- És ezt miért ilyen csalódottan mondod? Ez tök jó! - lépett mellém.
- Tudod, én nem szeretem, és nem is fogom... - kezét a vállamra tette a a szemembe nézett.
- Ezt nem tudhatod.
- Utálom a rózsákat. - felnevetett és egy füzetét a táskájába dobta.
- Akkor ezt jól elszúrta, az elején. - abba hagyta a nevetést és elém lépett - Melyik virágot szereted? 
- Miért?  - kérdeztem, mire csak megrántotta a vállát és egy tollat is bedobott a cuccaihoz - A tulipánt. - mondtam halkan, ő pedig felkapta a fejét és elmosolyodott.
- Meg van jegyezve. - kilépett az ajtómon én pedig követtem.
Elköszönt a szüleimtől, és kikísértem a kapuig - Holnap hívlak!
- .....oké.  - zavartan válaszoltam, intett egyet és elindult a kocsija felé, én pedig visszamentem a házba.

8. rész

Reggel ismét Danival utaztam. 

- Na de komolyan, megtennéd? - nevetve kapaszkodott egy csapat lány mellett, akik szépen végig mérték..

- Csirke jelmezben suliba menni? - majdnem sírtam a nevetéstől, szegény pedig majdnem megfulladt - Soha!

- Na de ne már! Fogadjunk! Aki veszít, az csirke jelmezben megy suliba. - kihívóan felém nyújtotta jobb kezét én pedig kicsit elgondolkozva kezet fogtam vele.

- Mi a fogadás lényege?

- Szerelmes vagy belém? - majdnem kiesett a szemem, ahogy Dani mellett álló lányoknak is.

- Mi van??

- Na? - rám villantotta hófehér mosolyát én pedig elvörösödtem.

- Nem...

- Oké, ha egy héten belül elérem hogy belém szeress, nyertem! - agyaltam... miért is ne? Nem éppen az esetem... de ki tudja milyen lesz... várjunk csak. Ez most azt jelenti ő szeretné, hogy bele szeressek? Oh, egek...

- Rendben! - vigyorogva intettem neki, és le is szálltam a buszról.

Suliban elmeséltem Kingának az egész fogadást és annyira oda volt meg vissza, hogy az egész folyosón hallani lehetett a visítását. Próbáltam csitítgatni, de nem nagyon ment... már majdnem beértünk a terembe, amikor Bence lépett oda hozzánk. Furcsán méregette a húgát.

- Fogd már be. - és befogta... úgy látszik rám ennyire nem hallgat - Dóri, ma is várlak a parkolóban, rendben?

- Ahjj muszááááj? - elkezdtem nyavajogni mint valami 5 éves, de Bencének van valami "hallgass el képessége".

- Ne kezd! - mondta nekem, és egyből vissza álltam rendes Dóriba - Most megyek, sziasztok! - intett és ott hagyott minket, egy szót sem szólva becsoszogtunk a terembe...

A nap lassan telt... mert vártam a délutánt. Ahh igen, tudom hogy ez hülyeség, de érdekelt, hogy mit tartogat ez a délután nekünk. Azaz nekem. 

Mikor kimentem a parkolóba, Bence és Anna a kocsinál beszélgetett. Hogy én mennyire nem bírtam ezt a lányt..!

- Sziasztok! - mentem oda hozzájuk. Bence mosolyogva intett nekem és kinyitotta az anyós ülés ajtaját. 

- Szia... - Anna hangosan rágózva mért végig, és súgott valamit Bence fülébe.

- Hé! Állj le! - mondta neki Bence és dühösen nézett le a lányra aki kuncogott.

- De csak nézz rá... háháhá!

- Fejezd be. - Bence, mint akiben a düh fortyog beült mellém a kocsiba, maxra tekert egy rock adót és elindultunk. 

Mikor már 30 perce nálunk volt, teljesen lenyugodott és én is felszabadultabb lettem a társaságában.

- Na, meg van az egyenlet eredménye? - kérdezte az elmúl egy percben sokadszorra. 

- Igen... - mondtam sokadszorra - száznyolc.

- Nem. - és elrontottam...sokadszorra.

- De itt megszoroztam, ahogy mondtad! - mutattam a kis pontra a papíron.

- És azt kivontad belőle? - mutatott a papír aljára - Nem. Szóval előröl.

- Neeee fáradt vagyooook! - kezdtem ismét nyavajgásba, de rosszalló tekintetét rám szegezte én meg zavartam a fülem mögé tettem egy tincsem.

- Nem tarthatunk szünetet, a szüleid bármikor haza érhetnek. - bele ivott a narancslevébe és eldőlt az ágyamon.

- De ez uncsi... és nem is megy, pedig hetedszerre csinálom újra.

- Ne hisztizz, csináld meg megint, és most add hozzá a nyolcat is! - fel ült az ágyon és beletúrt a hajába - Telefonálhatok valahonnan? Lemerült a telefonom. - a kezébe adtam a mobilomat és lemásoltam az egyenletet, megint...

Nagyjából 10 perc múlva kész lettem, az eredményem 2691 volt... nagyon remélem hogy jó. Bevettem a számba egy rágót és Bence jött be az ajtómon.

- Bocsi itt vagyok... köszi - adta vissza a telefonom - kész vagy?

- Igen! - mondtam elégedetten, és a kezébe nyomtam a füzetemet. Nagyon gondolkozott amikor nézte a számolásom, majd amikor rám emelte nagy, szánakozó tekintetét, tudtam hogy megint rossz. Bele temettem az arcomat a tenyereimbe és morogni kezdtem.

- Dóri. - szólított meg, én pedig rápillantottam. Letérdelt elém és a vállamra tette a kezét - A helyes eredmény 2. - mind a ketten elröhögtük magunkat a szánalmamon, mi máson?

- Feladom! Menj innen, többé suliba sem megyek! - ordítottam, és csapkodni kezdtem a nevető fiút.

- Hagyjál, nem tehetek róla hogy hülye vagy!

- Hééy!! - próbált bele inni a narancslevébe de annyira nevetett hogy nem bírt semmit a szájába venni.

- Mennyi az idő? - kérdezte, amikor már megnyugodott egy kicsit.

- Ömm, mindjárt kilenc van. - néztem meg az órát a telefonomon. Nem akartam hogy menjen.

- Akkor lassan indulok. - rám mosolygott és elkezdte pakolni a cuccait - Az a te gitárod? - mutatott a sarokban porosodó darabra.

- Igen, de... nem nagyon használom.

Felállt és elvette a hangszert, az ágyamon elkezdte pengeti.

- Tudsz rajta játszani? - kérdeztem eltáltott szájjal, mert még azt is csodáltam ahogy hangolja.

- Igen - vigyorgott el, amint azt arcomra nézett - mondj egy számot.

- Hat. - kitört belőle a röhögés, én meg kérdőn néztem rá.

- Zene számot te ész! - éreztem hogy elvörösödök.

- Több óra matek korrepetálás után ne várd hogy ilyen gyorsan átálljon az agyam! - nevetve mellé ültem és néztem a kezét - Tudsz 5 seconds of summert?

- Persze - kacsintott rám, és bele kezdett a she's kinda hotba és legnagyobb meglepetésemre nem csak hogy profi volt, de még énekelni is elkezdte. 

Az első she's kinda hot résznél rám emelte a tekintetét, én meg persze rögtön félre értettem és lesütöttem a szemem. Négy perc múlva be is fejezte és az arcomat tanulmányozta. Nos, kb úgy nézhettem ki mint a Sikoly festmény... hihetetlen volt hallani, nem tudtam hogy ennyire ért a zenéhez.

- Ismered őket? - kérdeztem tőle.

- Nem, csak fejből tudom a számaikat. - felnevettem és megütöttem egy picit - Most tényleg megyek... de holnap is jöhetek délután.

- Rendben! - azt hiszem túl izgatott voltam ahoz képest, hogy matekozni jön, de nem bántam. Elvettem tőle a gitárt és kikisértem a házból.

- Holnap találkozunk! Ja és elfogyott a narancslé, pedig azzal fizetsz, szóval holnap legyen... - beleröhögtem a mondatába.

- Lesz, ne aggódj. - azzal beült a kocsijába és elhajtott.

7. rész

Reggel levágtam egy szép nagy hisztit, mert nem találtam a fekete farmeromat. Feltúrtam a szennyest, de semmi. Nagyjából tíz perc után meglett. Csupa víz volt, hála a tegnapi nagy mosásnak. Szuper... Felvettem egy kék nacit és egy fekete banda pólót, és indultam a fürdőbe. Befontam a hajam, és a konyhában töltöttem magamnak egy nagy bögre teát. 

- Ma édesanyáddal elmegyünk este itthonról, örülnék ha gyakorolnád a matekot. - mondta apa, miközben a cipőmet vettem fel.

- Hova mentek? - egyedül vagyok itthon és matekozzak?? Nincs az az isten...

- Elmegyünk vacsorázni. Pedig én főztem volna, de nem szerette volna... - alig bírtam nem elröhögni magam.

- Oké apa, jó mulatást! - kipattantam az ajtón, és a megállóba igyekeztem.

A buszon egy sonkát cipelő néni mellett álltam, a kis CBA-s szatyorját alig bírta el, de végig mosolygott. Néhány megállóval később egy ismerős illat csapta meg az orromat. Elfolytottam a vigyoromat, és lassan hátra néztem. Dani sűrű elnézéskérések közepette vergődött át hozzám. 

- Szia! - megkaptam a hófehér mosolyát, amire annyira vágytam, és vissza köszöntem.

- Jó reggelt! Hát te hogy-hogy itt vagy?

- Zavarok? - kérdezte én meg lányos zavaromban lesütöttem a szemem.

- Nem, nem úgy értem...- elnevette magát és beállt közém és a néni közé.

- Csak ugratlak, nyugi van. - rám kacsintott és minden vérem az arcomba szökött - Mizujs?

- Elvagyok, tanulnom kell sokat.

- Kell az, hogy ne csak szép legyél. - azt hittem nem bírok többet a közelében lenni, de csak abba a nyugtató szempárba kellett néznem...

- Mit csinálsz itt, de komolyan?

- Ma is erre van dolgom. - próbáltam közömbös maradni, de persze magamban örültem, hiszen egy nagyon helyes és kedves fiúval utazhatok másodszorra is.

Még beszélgettünk egy darabig, aztán leszálltam. Nagyon jól éreztem magam, bár néha kicsit fura volt, azért hozzá tudnék szokni, hogy ilyen jól indulnak a reggeleim.

Nagyban a felhők felett jártam, amikor a suli udvarán valaki megállt előttem. Felnéztem Kingára, aki elégedett mosollyal igazgatta a táskájának a pántját.
- Szívesen. - mondta, és rám emelte nagy zöld szemeit.
- Egyszer. Egyszer az életben mondj egy rendes mondatot, és had ne nekem kelljen kirángatnom belőled a szavakat! - nevetve engedte el a cuccát és sétált mellém.
- Találtam neked matek tanárt. - eltorzul az arcom amikor eszembe juttatta a matekot.
- És az nekem miért jó? - megütötte a kezemet és vigyorogni kezdett.
- A szüleid felhívtak hogy segítsek neked ma délután tanulni, de én nem érek rá, Bence pedig jó matekból, szóval órák után itt fog várni a kocsinál!
- Mi van?? 
- Szívesen!
- De... de engem ne tanítson senki, ő főleg  ne!
- Meg fogsz bukni ha valaki nem segít, ez meg ingyen van, és jól tanít. - bármilyen jól is érvelt, én nem akartam vele tölteni a délutánomat!
- Nem tanulok vele. 
- De igen. A szüleidnek már szóltam.
- Mit csináltál?! Na jó, most inkább megyek...
Ott hagytam és próbáltam végig gondolni hogy mi is vár rám nyolc óra múlva.
Ahhoz képest hogy a hátam közepére nem kívántam ezt a délutánt, a nap gyorsan telt el. Persze, ez mindig így van. Anya küldött egy sms-t, hogy elindultak otthonról, és hogy tanuljak Bencével... na igen, Bence. A suliból kifelé menet megpillantottam ahogy nekidől a kocsijának, Annával beszélget és...khm egyéb dolgokat csinál. Oda mentem melléjük és köhentettem egyet. Bence lelkesen fogadott és kinyitotta nekem az ajtót. Amíg beültem ő elköszönt a barátnőjétől és bevágódott mellém. Az út csendben telt, amikor bementünk a házba, akkor is csendben voltunk, de ez már kezdett kínos lenni.
- Kérsz valamit enni? - törtem meg a csendet. Rám emelte nagy kék szemeit és megemelte egy barna szemöldökét. Félmosolyra húzta a száját és elindult a konyhába.
- Szomjan veszek. - kinyitotta a hűtőt és kivette a narancslevet, mi mást?
- Csak...szolgáld ki magad. - zavartan felültem az asztalra és az óra kattogását hallgattam.
- Rendeljünk pizzát! - mondta, és elővette a fekete skinnyjeans-éből a mobilját.
Rendelt egy sajtos és egy szalámis, gombás pizzát, majd, mint aki otthon van, bement a szobámba. És akkor jutott eszembe, hogy én nem tudtam hogy bárki jönne hozzám, ezért a szobámban káosz uralkodott. Gyorsan utána futottam, az ajtóban állt és nézte a szobát. Mindenhol colás üvegek, zoknik, melltartók és füzetek hevertek. 
- Öhm ki mennél egy percre? - éreztem hogy vörös lett a fejem, és a válaszát meg sem várva kitoltam a nappaliba és vissza siettem hogy rendet rakhassak. Vagyis... majdnem rendet.
A ruhákat bedobáltam a szekrényembe, amit kellett kidobtam a kukába, de sok mindet az íróasztal fiókjaiba nyomkodtam be. Megágyaztam és felhúztam a redőnyöket. Akkor láttam hogy itt van a pizza is, szóval ki kellett azért is mennem. Mikor elmentem Bence mellett, kérdőn nézett rám a kanapéról.
- Itt van a pizza... - mondtam neki, de mielőtt felvehettem volna a cipőmet, mellém pattant.
- Ugyan már én akartam pizzát enni, majd kifizetem, nyugi!
- Ne hülyéskedj! Hiszen te segítesz nekem! - felvette a cipőit és megjelent az arcán a félmosolya.
- Mintha annyira örülnél neki. Ezt azért kapod, mert elrontom a délutánod. - rám kacsintott, megragadta a pénztárcáját és kiment az ajtón. Sokkoltan álltam ott, de nem volt nekem időm gondolkozni, a szobám még káosz volt. Vissza futottam, és elvégeztem az utolsó igazításokat.
Már indultam volna ki, amikor Bence jött a szobámba. Alaposan körül nézett és bejött az ajtón. A földön a saját táskáját rugdosta, az enyémet pedig a vállán hozta. A két pizzás dobozt a kezében hozta és letette az asztalra.
- Az előbbiekből arra gondoltam ez nem baj... - mondta a pizza felé biccentve. Gyorsan megráztam a fejem hogy eltűnjön róla a furcsa arckifejezésem. Elvettem egy szeletet és leültem az ágyamra.
- Muszáj tanulni?
- Igen. - elnevette magát és leült mellém - Mi nem megy?
- Semmi nem megy. - néztem rá komolyan. 
Istenem, hogy én miért nem fogtam fel mekkora mázlim van..! Bence 5 órán keresztül magyarázta nekem a matekot és... oké, azt nem mondom hogy értem, de ahh ezerszer jobban megy! És nagyon kedves volt. Este anya hívott, hogy a nagyszüleimnél alszanak, mert mama rosszul volt, tehát Bence nagyjából 10-kor hagyott egyedül. És ennek örültem. Nem annak hogy elmegy... hanem hogy eddig maradt.