13. rész

Másnap reggel bár szombat volt, a szüleik nem voltak itthon, mert dolgoztak. Lassan kimásztam az ágyból és bevonszoltam magam a fürdőbe. Megpróbáltam elviselhetővé tenni magam, de nem nagyon sikerült... egy pattanás az orromon úgy döntött hogy ma különöse piros lesz. A maraton arcmosás után kimentem a konyhába, ahol találtam egy üzenetet Pannától. Csak arról írt, hogy a hűtőben mennyi kaja van, és hogy 6 körül érnek haza. A többiek még aludtak ezért lefőztem egy adag kávét és ettem egy tál müzlit. Mosogatás közben botladozott be a konyhába Bence.

- Jó reggelt. - mondta fáradt hangon, és megdörzsölte a szemeit.

- Szia. Csináltam kávét. - böktem a tűzhely felé és elzártam a csapot.

- Köszi... hogy aludtál? - kérdezte, miközben kivett egy bögrét a szekrényből.

- Amiért itt lakom, ne hidd hogy kedvesen elcseveghetünk. - közöltem vele és vissza mentem a szobámba átöltözni.

Igazából örültem volna neki ha tudunk beszélni, olyan aranyos volt, a haja ami általában fel van állítva most a szemébe hullott... de még mindig haragudtam rá.

Felvettem egy fekete farmert és egy fehér pólót. Küldtem apának egy sms-t hogy élek és betartom az idióta szabályait. Szerencsére a laptopomat is elhoztam, tehát neteztem egy kicsit a szobámban, addig is kerülve a kellemetlen szitukat. 
Kicsit tanultam is, amikor valaki kopogott az ajtómon. Sóhajtottam egy nagyot és feltéptem az ajtót. Kinga az ujjait tördelve állt előttem.
- Beszéljünk. - mondta és bejött a szobámba. 
Mindketten leültünk az ágyra és eleinte csak meredt maga elé. Kicsit kínos volt ez az egész, elkezdtem mocorogni. Felkapta a fejét és rám nézett.
- Ne haragudj... de én.. én nem tudok előtted titkot tartani. - mondta és olyan volt mint aki szégyenl valamit. 
- Mire gondolsz? - kérdeztem és gondolkozni kezdtem, mit titkolhat előlem... aztán rájöttem, pont mielőtt kimondta és a szám elé kaptam a kezem.
- Tudod, hogy tudom Bence mit nem árul el neked. - érdeklődve kerestem a tekintetét - Nem tudom nem elmondani neked... de ne borulj ki!
- Nem fogok! - idegesen felhúztam a lábaimat törökülésbe és figyeltem  a barátnőmet.
- Tényleg nem szabadna elmondanom... és megkérnélek hogy ne szólj Bencének hogy elmondtam, de az lehetetlen.
- Kinga, mi történt?
- Bence azt mondta nekem, hogy ő nagyon - ekkor a fiú feltépte az ajtót és dühösen kapkodta köztünk a tekintetét.
- Te... - bökött felém én pedig döbbenten bámultam. Mi én? - Mennyit tud? - fordult mérgesen Kinga felé aki lassan megpróbált felállni.
- Semennyit... miért nem mondod el neki?
- Nem vagyok seggfej, mint egyesek! - kiáltotta Bence és megragadta a húga csuklóját - Ha rájövök, hogy elmondtad neki...
- Hé! Engedd el! Nem mondott semmit, hagyd békén! - léptem közéjük de egyikőjük sem figyelt rám.
- Ne mond el neki... kérlek. - mondta a fiú és gyorsan kiment a szobából. Kinga komoly arccal nézett maga elé, majd kiment a bátyja után.
Hát ez meg mi volt?? Továbbra is titkolóznak előttem és most csak idegesebbek lettünk... ez így nem mehet tovább.